2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 július-augusztus

Állampolgári nevelés Angliában

2009. június 17.

Az előadás, amely a Demokráciára nevelés európai éve keretében megtartott konferencián hangzott el, bemutatja az Egyesült Királyságban folyó demokráciára és aktív állampolgárságra nevelés főbb elveit, s betekintést nyújt az iskolákban kialakult különböző formákra. Az előadás bemutatja azokat a tantervi tartalmakat, amelyek közvetítése révén fogékonnyá teszik a diákokat a demokrácia kultúrája iránt. Az előadás egyik kulcsmondata, hogy az állampolgári lét, gondolkodásmód kialakulásában az ismeretek mellett nagy jelentősége van a cselekvésnek.

Chris Waller

Állampolgári nevelés Angliában1

Előadásomban az angol állampolgári ismeretek tanításáról fogok beszélni. Harminc éven át gyakorló tanár voltam, jelenleg pedig az Állampolgári Nevelés Egyesületnél dolgozom (Association for Citizenship Teaching – ACT). Egyesületünk támogatást nyújt az állampolgári ismereteket tanító tanároknak, valamint civil és kormányzati szervezeteknek a demokráciára nevelés fontosságának megerősítésében. Gyerekeket és tanárokat egyaránt tanítok, máskor pedig Európa különböző városait járom, és tanárokkal, miniszterekkel próbálom megértetni, miért fontos az, ami Angliában történik. Olyan szervezetekkel is együttműködöm, amelyek érdeklődnek az állampolgárság témája iránt, de nem részei az oktatásnak: például kormányzati hivatalok, rendőrségi szervezetek vagy akár fegyintézetek, amelyek valamilyen módon segíteni akarnak abban, hogy a fiatalok jobban megértsék a demokrácia, illetve a társadalom működését.

Nemrég az Amerikai Egyesült Államok déli részén, Dél-Karolinában meglátogattam egy iskolát, ahol szintén a demokráciára nevelésről beszélgettünk. Az egyik tanterem falán lógó plakát emlékeztette a diákokat a jogaikra: a tanuláshoz, az élethez, a szeretethez és gondoskodáshoz való jog, de a szólásszabadsághoz való jog nem szerepelt. Amikor felhívtam erre az amerikai tanárok figyelmét, nem lepődtek meg, és nem is nagyon érdekelte őket, hogy a diákok hallassák a hangjukat. A tanterem ajtaja fölötti másik plakát az osztályban betartandó szabályokat ismertette. Az utolsó szabály úgy szólt: „Ne vitatkozz a főnökkel!” Ha viszont azt akarjuk, hogy a diákoknak joguk legyen megszólalni, akkor nekik igenis vitatkozniuk kell a „főnökkel”, és a „főnöknek” képesnek kell lennie részt venni egy ilyen vitában!

Az Egyesült Királyságban az állampolgárság három dolgot jelent. „Politikai” szempontból az egyén nem az Egyesült Királyság polgára, hanem a királynő alattvalója. Jogilag azonban állampolgár, és ugyanolyan jogai vannak, mint minden más nagy-britanniai állampolgárnak. Pedagógiai értelemben viszont az állampolgárság azt jelenti, hogy valaki teljes mértékben képes részt venni a társadalom életében. Vajon ki számít aktív, tájékozott és felelős állampolgárnak?

Az állampolgári ismereteket másként tanítják Angliában, Walesben, Skóciában és Írországban. Az angol iskolákban az állampolgári nevelés két dologra vonatkozik. Az egyik az adott iskola kultúrája, vagyis hogy az iskola segít-e a fiataloknak abban, hogy részt vegyenek az iskolai életben, hogy egy közösség részének érezzék magukat. A másik a tanítás tartalma, azaz, hogy mit tanítunk. Az állampolgári nevelés mint tantárgy 2002 óta szerepel az angol tantervben. Az állampolgárság azonban ennél több: egyfajta életvitel.

Miről is szól tehát az állampolgársági nevelés? Bizonyos fogalmak tisztázásában segít, a mindennapi élettel kapcsolatos kérdéseket vet föl és próbál eligazodni bennük. Erősíti a kérdezőkészséget, a kommunikációt és a kritikus gondolkodást. Növeli azokat a készségeket, amelyek a részvételhez és a felelősségteljes cselekvéshez szükségesek, valamint megfelelő ismereteket nyújt ahhoz, hogy a diákok megértsék, miként lehetnek tájékozott állampolgárok és a társadalom aktív tagjai. Ezt gyakoroltatni csak részvétellel lehet, vagyis a diákok nem csak ülnek és tanulnak, mert az állampolgárság a cselekvésről szól. Valóban erre bátorítjuk a diákokat azóta, amióta 2002-ben bevezették a tantervet. Az 5–11 évesek számára nem kötelező az állampolgársági nevelés. Elvárják az iskoláktól, hogy tanítsanak valamit az állampolgárságról, de ezt törvény nem írja elő. Ebben az életkorban az állampolgársági nevelés gyakran az adott iskola és az órarend szervezésében mutatkozik meg, vagy abban, hogy a gyerekek hogyan beszélnek egymással, a felnőttek hogyan beszélnek velük. A 11–16 éves korosztály számára már kötelező tantárgyként szerepel az angol nemzeti tanterv részeként az állampolgársági nevelés. 16 év fölött pedig választható tantárgy. Azok az intézmények, ahova a 16–18 éves diákok járnak, sikeresen kísérleteznek állampolgárságra nevelő különböző kurzusokkal. A 16–19 éves diákok számára fenntartott iskolától, főiskolától elvárják, hogy olyan szervezetként működjenek és olyan ethoszt teremtsenek, amely elősegíti az állampolgári ismeretek közvetítését. Tehát ha a diák nem is tanul állampolgári nevelésen alapuló tantárgyat, mégis az állampolgári értékrend szerint működő intézménybe jár.

A nemzeti tantervben szereplő, a 11–16 éves diákoknak kötelező állampolgársági nevelés tantárgy a következő fogalmakat dolgozza fel: demokrácia és autokrácia; együttműködés és konfliktus; egyenlőség és másság; becsületesség, igazság és törvény; szabadság és rend; hatalom és tekintély, jogok, tisztelet és felelősség. A tanárok a tanítás szempontjából a joggal és a politikával kapcsolatos ismereteket tartják a legnehezebbnek. Angliában a 11–16 éves diákoknak régebben ritkán tanítottak jogi ismereteket, a politika pedig elkerülendő témának számított. Sőt, a tanárokat egyáltalán nem bátorították arra, hogy a politikáról beszéljenek. Most egyszerre csak az ellenkezőjére kérjük őket, holott nem feltétlenül rendelkeznek a megfelelő tudással, illetve készségekkel ahhoz, hogy segítsenek a diákoknak részt venni az ilyen jellegű vitákban.

Amikor először bevezették az állampolgársági ismereteket mint új tantárgyat, az iskolák lehetőséget kaptak arra, hogy saját belátásuk szerint tanítsák azt. A nemzeti tanterv ötleteket adott a tanároknak az állampolgársági nevelés tanóráihoz, de nem határozta meg a tanítás módját. Ezt a gyakorlat során tapasztalják meg a pedagógusok, így az egyes tanárok különbözőképp élik át és másképp tanítják. Lehetséges, hogy az egyik iskolában teljesen más történik, mint a másikban. A nemzeti tanterv támpontot ad: az állampolgársági nevelés vagy külön tanóraként, vagy más tantárgyak (történelem, drámapedagógia) kiegészítőjeként jelenik meg (esetleg iskolán, tanrenden kívüli tevékenységként). Különösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a helyi szervezetek, intézmények – például a rendőrség – is bekapcsolódjanak munkánkba. Szeretnénk, ha a fiatalok megismernék és megértenék, hogy az adott szervezet milyen hatalommal rendelkezik vagy nem rendelkezik, hogy milyen jogai és kötelességei vannak. Amikor egy rendőr ellátogat egy iskolába, vajon a diákoknak a „Ki került bajba?” vagy a „Kivel dolgozik ma a rendőr?” kérdés jut először eszükbe? A rendőr egyenruhát visel, de azért jön, hogy beszélgessen és tanítson, nem pedig, hogy csak „mondjon” valamit. Ez azt jelenti, hogy a rendőröknek is tanítási készségeket kell elsajátítaniuk. Meg kell tanulniuk elfogadni a kritikát, tudomásul kell venniük, hogy a gyerekek panaszkodni fognak rájuk, és azt is, hogy csak azért, mert rendőrök és egyenruhát viselnek, nincsen mindig igazuk…

A közösségben élő partnereinknek tehát újfajta készségeket kell tanulniuk ahhoz, hogy a társadalom minden tagja világosan megértse a demokráciában éléssel járó szabályokat. Ehhez három nélkülözhetetlen elem társul: a diákok bevonása, a részvételük és a lehetőség arra, hogy kifejezzék saját véleményüket. Tanárként mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek milyen kegyetlenek tudnak lenni. Nagyon ügyesek, és sok ötlettel állnak elő, de szükségük van a mi segítségünkre ahhoz, hogy végiggondolják, illetve formába öntsék azokat. Mindig alkalmat kell biztosítanunk a számukra, hogy véleményt nyilvánítsanak. Az állampolgári nevelésben az a legfontosabb, hogy erre milyen módon bátorítjuk őket. Az órán a diákok bátran megszólalhatnak, de nem szabad, hogy egymást túlkiabálva hallassák hangjukat. Egymás meghallgatásán, illetve a közös részvételen kell hogy legyen a hangsúly, és nem azon, hogy mindenki mondja a magáét. Tapasztalataink szerint az angol tanítási gyakorlatban az állampolgári ismeretek külön órakeretben történő oktatása a legfontosabb, hiszen ez a leghatékonyabb mód arra, hogy elegendő időt fordítsunk a társadalom megértéséhez. Próbálunk minél több iskolát rávenni arra, hogy minden 11–16 éves diák jogosult legyen órakeretben tanulni az állampolgársági ismereteket.

Az angol diákok rendkívül lelkesek az állampolgári neveléssel kapcsolatban, sokféleképpen tanulnak, és sokféleképpen tanítják őket, ami azt jelenti, hogy élvezik az órákat. Egyre inkább beleszólhatnak abba, ami az iskolákban történik, egyre inkább bevonják őket a tanárok jelölésébe és az iskolák irányításába. Részt vesznek az iskolai szabályok működéséről szóló beszélgetésekben. Ha azt szeretnénk, hogy az állampolgári nevelés hatékony legyen, nyitottnak kell lennünk a diákokkal való együttműködést illetően, tehát meg kell osztani velük az irányítással kapcsolatos feladatok egy részét. Ezt jelenleg jól csináljuk. A tanárképzésben is jók vagyunk. Már említettem, hogy a tanároknak nincs megfelelő tudásuk a politikáról és a jogról, ezért magas szintű továbbképzésre van szükségük. Évente kétszáz új tanárt képezünk ki Angliában, ami nem elegendő. Az állampolgári ismeretek oktatásával foglalkozó egyetemi képzésben részt vett tanárok mindig találnak munkát, hiszen olyan szakértőnek tekintik őket, akik majd segítik kollégáiknak is megérteni a tantárgy lényegét.

Fontos feladat a problémás területek feltérképezése is ahhoz, hogy ezeken javítani tudjunk. Az angol iskolarendszerben jelenleg túl kevés képzett tanár van, aki valóban tudja, miről beszél. Néhányan nagyon lelkesek, de sokuknak egyszerűen csak kiadják, hogy állampolgári ismereteket tanítson. Ők unalmas órákat tartanak, és ezzel kárt tesznek a tantárgyban is. Angliában sok helyen még mindig szegényes az állampolgári ismeretek oktatása, bár a tanárok nem szeretik, ha ezzel szembesítik őket.

Az iskoláknak jelenleg nincsen elegendő idejük a tantárgy tanítására, így azt valahogyan bepréselik az órarendbe. A jó iskolák külön órakeretet tudnak teremteni az állampolgári nevelésnek. Ahol ez nem történik meg, minden tanár próbálja valahogy beemelni saját gyakorlatába a tantárgy egy-egy részét – itt a legszegényesebb az állampolgári ismeretek tanítása. Támogatni kell az iskolákat abban, hogy kreatívak legyenek a probléma megoldásában, hogy minden diák részesülhessen tanórai állampolgári nevelésben. A kormány is próbál majd lépéseket tenni annak érdekében, hogy az iskolák újragondolják az állampolgári oktatás módozatait.

A jövőre vonatkozó feladataink: növelni kell a továbbképzésben részt vevő tanárok számát, és az iskolákban külön munkacsoportokat kell létrehozni, hogy kollégáiknak is megtaníthassák az állampolgári oktatás mikéntjét. Olyan koherens és folyamatos élményt kell biztosítanunk minden 11–16 éves diák számára, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgári nevelés a tanításuk szerves részévé váljon. Feljebb kell emelnünk a mércét, és meg kell bizonyosodnunk arról, hogy minden osztályfőnök, illetve iskolaigazgató tisztában van-e ennek fontosságával. Tovább kell erősíteni az iskolák kapcsolatát a helyi közösségekkel és az aktív közreműködőkkel. Nem lehet csak a tanteremben tanítani az állampolgári ismereteket, mert a diákok „elfelejtik”, amint kilépnek az iskola kapuján. Be kell vonnunk a helyi partnereket a folyamatba azért, hogy a diákok ne csak az iskolában töltött időben, hanem egész életük során is aktív állampolgárok maradjanak. Támogatni kell tehát a fiatalok részvételét a demokrácia folyamatában. Az olyan események, mint az Európai Állampolgári Nevelés Éve a kormányt is megerősíti abban, hogy részt vegyen ebben.

Többféle állampolgári oktatással kapcsolatos program létezik. Nemzetközi projektek keretében helyi diákok együtt dolgoznak más országok diákjaival, ami igen hatékony módja annak, hogy a tanulók beleszóljanak saját iskolájuk életébe. Más munkák pedig a helyi iskolák és önkormányzatok közötti együttműködésén alapulnak. Fontos tény, hogy az angol diákok sokkal kisebb számban voksolnak az önkormányzati és országos választásokon, mint kellene. Ezért a helyi önkormányzatok próbálják megértetni a fiatalokkal, hogy voksukkal miként tudnak változást hozni a közösségükben, így bátorítják őket arra, hogy menjenek el szavazni.

Néhány külön szervezet is működik, amely vezető szerepet játszik az állampolgári oktatás terén. Ilyen például az Állampolgári Nevelés Egyesület (ACT), amelynek állampolgári oktatással foglalkozó tanárok is tagjai. Az Állampolgársági Nevelés Alapítvány (Citizenship Foundation) országos szervezet tudományos cikkeket, illetve oktatási tanulmányokat publikál az állampolgári nevelés köréből. Az ACT testvérszervezete, a Citized pedig a tanári továbbképzéssel foglalkozik, és a világhálón publikál tudományos cikkeket az állampolgári nevelés fontos szempontjairól, valamint arról, hogy a tanárképző oktatók miként tudják hallgatóikat jobban tájékoztatni az állampolgári nevelés módszereiről. Az Oktatási és Készségfejlesztési Minisztérium (Department for Education and Skills – DFES) pedig olyan weboldalt működtet, amelynek egy része az állampolgári nevelési tantervvel külön is foglalkozik. A Képzettségi és Tantervi Hatóság (Qualifications and Curriculum Authority – QCA) honlapján található felmérések értékelik a tanterv sikerét, illetve annak hatását a fiatalokra. Idesorolhatjuk azt is, hogy minden angol iskola munkáját az úgynevezett Oktatási Színvonal Iroda (Office for Standards in Education – OFFSTED) civil szervezet ellenőrzi.

Végezetül meg kell említeni Az állampolgári nevelés bevezetése című kiadványt, amelyet a kormány a szülők és tanárok tájékoztatása céljából adott ki, és amely a DFES és a QCA honlapján is olvasható. A kézikönyvet eljutatták minden tanárhoz, illetve minden angliai iskolába, és létezik egy külön verzió a szülők számára. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ők is megértsék az állampolgári nevelés lényegét. Egy másfajta kézikönyv is készült, amely arra hivatott, hogy segítséget nyújtson az iskoláknak állampolgári oktatásuk megtervezésében. A könyv különálló részekből áll, amelyek segítik az adott iskolát abban, hogy feltérképezhesse az állampolgári nevelés jelenlegi helyzetét, például a „személyzeti fejlesztés” terén. A könyvben lévő üres oldalon a szükséges fejlesztési tervet lehet vázolni. Ez a fajta önértékelési eszköz igen népszerűnek és hasznosnak bizonyult, mivel a tanár rögtön láthatja, hogy éppen hol tart, és mit kellene fejlesztenie. (A kézikönyv az említett honlapokon hozzáférhető.)

Fordította: Michael F. Kando

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.