2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 december

Az 5. Nemzetközi Filozófiai Diákolimpia -- Varsó 97

2009. június 17.

Keresztes György

Az 5. Nemzetközi Filozófiai
Diákolimpia - Varsó '97

A filozófiai diákolimpia a nemzetközi diákolimpiák sorában a legújabb, még kevéssé ismert kezdeményezés. Összeállításunkban Keresztes György és Mátyássy Áron írásának közlésével bemutatjuk a Varsóban rendezett 1997. évi olimpiát, amelyen jelentős magyar siker született. Az olimpia rendszerének és eseményeinek ismertetése mellett közreadjuk a helyezést elért két magyar versenyző Szalay Mátyás és Mátyássy Áron versenydolgozatát elsősorban azzal a céllal, hogy megmutassuk, milyen lehetőségei vannak a filozófiai gondolkodás fejlesztésének középiskolás korban.

Előzmények

A nemzetközi filozófiai diákolimpia egyelőre nem büszkélkedhet olyan széles körű ismertséggel és elismertséggel, mint nagyobb tradíciójú, "felnőtt" testvérei, például a matematikai olimpia. Így talán nem árt először néhány szót ejteni létrejöttéről, céljairól és résztvevőiről.

A filozófiai diákolimpiai mozgalom 1993-ban regionális kezdeményezésként indult. Akkor, és a következő két évben a szófiai egyetem filozófiai intézetének szervezésében öt országból, Bulgáriából, Lengyelországból, Németországból, Romániából és Törökországból jöttek össze diákok Bulgáriában, hogy összemérjék tudásukat, felkészültségüket. A mozgalom komoly segítséget kapott 1995 februárjában, amikor az UNESCO égisze alatt, annak "Filozófia és demokrácia a világban" projektjével kapcsolatban rendezett szakértői találkozóján úgy döntöttek, hogy támogatják nemzeti és nemzetközi filozófiai versenyek szervezését. Az 1995-ös versenyen a részt vevő öt ország egy-egy képviselője megalakította az olimpia nemzetközi bizottságát. 1996-ban, amikor első ízben nem Bulgáriában, hanem Isztambulban került sor az olimpia megrendezésére, hatodikként Magyarország is csatlakozott. Az 1997. évi varsói olimpián először vettek részt litván versenyzők is, s a bizottság határozatban rögzített szándéka a résztvevők körének bővítése.

A bizottság megalkotta az olimpia alkotmányát. A versenyek célja az, hogy a szellemi erőfeszítések belső értékeinek felmutatása révén elősegítse az alkotó gondolkodás és a kritikai szellem kifejlődését, előmozdítsa a társadalmi élet, a tudomány és a művészet filozófiai reflexióját és a modern világ problémáira irányuló etikai reflexiót, támogassa a humanista szellemiségű nevelést és gondolkodást, serkentse a szellemi tevékenységben rejlő versenyszerű jelleget.

A diákoknak, akik a versenyen indulni kívánnak, hat nagyobb témában kell jártasaknak lenniük.1 Az olimpiát minden évben tavasszal rendezik meg, s két napig tart. Az első nap reggelén a bizottság által meghívott professzorokkal és tanárokkal kibővülten megalakuló versenybíróság értekezletet tart, amelyen négy-öt problémát, illetve idézetet jelölnek ki versenytételként. Közvetlenül ezt követően kezdődik a verseny. Minden versenyző szabadon választ a kijelölt témák közül egyet, s arról a helyszínen négy óra alatt tanulmányt ír. Arról is minden versenyző maga dönt, hogy angol, német vagy francia nyelven írja meg dolgozatát, kivéve ha a felsorolt három nyelv valamelyike az anyanyelve, mert akkor azt nem választhatja. A zsűri a versenynap délutánján a verseny szabályzatában ugyancsak rögzített eljárással és szempontok alapján elvégzi a kódolt dolgozatok értékelését és megállapítja a helyezési sorrendet.2 A második nap reggelén történik az ünnepélyes eredményhirdetés és a díjak kiosztása.

*

Az ötödik olimpiát 1997. május 2-3-án Varsóban rendezték, s a versenynek második alkalommal voltak magyar résztvevői. Újdonság volt ebben az évben az, hogy a versenyzők kiküldését válogatóverseny előzte meg. Ennek szervezését négytagú önkéntes csoport végezte: G. Havas Katalin professzor mellett Kiss Anna és Slemmer László középiskolai tanárok, valamint Szatmári Botond, az FPI filozófiai szakreferense. Munkájuk eredményeként másfél tucatnyi budapesti és vidéki iskola mintegy harminc diákja jelent meg március 1-jén az FPI által biztosított helyiségben az olimpiai szabályzatban leírtakkal azonos követelményekkel és értékelési eljárással rendezett válogatón. Sikerült megfelelő létszámú és felkészültségű zsűritagot megnyerniük, akik honorárium nélkül áldozták fel szombat délutánjukat - a zsűri elnöke, Kelemen János professzor szombat éjszakáját; s szponzorokat találniuk nemcsak a versenyzők díjazásának biztosításához, hanem ahhoz is, hogy a résztvevőknek és a zsűritagoknak ingyenes büfé álljon rendelkezésükre. Még némi nyilvánosságról is tudtak gondoskodni: a versenyről hírt adott a Duna TV, a Kossuth Rádió, a Magyar Hírlap, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és még több más újság is.

A versenyzőket felkészítő tanárok nagyszámú idézetet javasoltak, ezek közül a szervezők hármat sorsoltak ki a válogatóverseny kezdetén versenytételeknek:

1. "Csak egyet tudok, azt, hogy semmit sem tudok." (Szókratész)

2. "A filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése." (Karl Jaspers)

3. "Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi." (Jean-Paul Sartre)

Az értékelési eljárás annyiban különbözött az olimpia szabályzatában meghatározott módszertől, hogy három fordulóban történt. A zsűri úgy végezte munkáját, hogy elnöke nem volt jelen, így alakított ki egy sorrendi javaslatot, amelyet borítékolt, s a legjobbnak ítélt dolgozatokat - értékelés nélkül - elküldte Kelemen János professzornak, aki kialakította saját helyezési javaslatát. Másnap az eredményhirdetés előtt egy órával került sor a két javaslat felbontására és egybevetésére, a kettő alapján a végső sorrend meghatározására. (A két sorrendi javaslat egyébként egyetlen dolgozat helyezésétől eltekintve egybeesett.)

A válogatóverseny győztese Szalay Mátyás, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja lett (tanára Rochlitz Kyra). A második helyezett Mátyássy Áron volt, a budapesti Városmajori Gimnázium diákja (tanára Lődi Tamás). Így május 1-jén ők utazhattak Varsóba Magyarország képviseletében. (A repülőjegyek árát az MKM fedezte.)

A varsói diákolimpia

Május 1-jén hat ország 13 versenyzője érkezett meg a - nomen est omen - Szókratész nevét viselő varsói egyetemi szállóba.

A reggeli értekezleten a zsűri egy témát és három idézetet jelölt ki választható versenytételekként. A témát a házigazdák javasolták, s így hangzott: "Tudomány-e a filozófia?" A két aforizmatikus rövid és egy hosszabb idézet pedig - szabadon fordítva angolból - a következő volt:

1. "Az igazság hatalom nélkül erőtlen, az erő igazságosság nélkül zsarnoki." (Blaise Pascal)

2. "A művész a maga szemével láttatja a világot." (Arthur Schopenhauer)

3. "Mi pragmatikusok nem látjuk értelmét annak a gondolatnak, hogy az igazságot önmagáért kell keresni. Nem tekinthetjük az igazságot a kutatás céljának. A kutatás célja inkább az, hogy megegyezésre jussunk a teendőkben, a célokban s az eszközökben, amelyekkel megvalósíthatjuk ezeket a célokat... Csak olyan leírásokat adhatunk a dolgokról, amelyek összhangban vannak céljainkkal... Csak azt kell tudnunk, hogy vannak-e olyan alternatív leírások, amelyek jobban szolgálják terveinket." (Richard Rorty)

Amíg a versenyzők - a hat lengyel résztvevővel együtt 19 versenyző - a dolgozatukat írták, az olimpiai bizottság ülést tartott, amelyen több kérdést vitatott meg. Eldöntötték, hogy az 1998-as olimpia megrendezésének joga Romániáé, képviselőjük nyilatkozata szerint még nem dőlt el, hogy Bukarest vagy Brassó lesz-e a helyszín. Az 1999-es olimpia megrendezésének jogát a bizottság Magyarországnak ajánlotta fel. A verseny alapszabályát néhány apróbb pontban módosították, korlátozták például a rendező ország által indítható versenyzők számát. Szó esett a mozgalomban részt vevő országok körének kiterjesztésére irányuló tervekről s arról, hogy célszerű lenne egy világszerte közismert filozófust megnyerni az olimpia eszméjének.

Délután a zsűri hozzálátott az értékelés munkájához, mely végül az éjszakába nyúlt. Eközben a versenyzők a vendéglátók szervezésében megtekintették a varsói királyi palotát, majd este koncerten vettek részt. A koncert után még körülnéztek egy kicsit az éjszakai Varsóban, s mire hazaértek, némileg tudatosan kiszivárogtatott hírek várták őket. A másnap délelőtti eredményhirdetésen ugyanis - megállapodás szerint - az első három helyezett röviden, tézisekben összefoglalva ismertette tanulmánya főbb gondolatait, s ehhez fel kellett készülni.

Az 1997. évi olimpiai győztes lengyel versenyző, Leszek Kolodziejczyk lett, második legjobbnak a zsűri Daniel Dragomir romániai versenyző tanulmányát ítélte. A sorban ezt követő két dolgozatot a bíráló zsűritagok olyannyira egyforma pontszámokkal értékelték, hogy végül megosztott 3-4. helyezést hirdettek. Itt magyar siker született: ezen a helyen Tadeusz Litak lengyelországi versenyző és Szalay Mátyás osztozott. Ugyanebből az okból az 5-6. helyezést is megosztották: Anca Alina Ursutiu romániai és Anil Golpan Zenginoqlu törökországi diákok között. Nem kellett szégyenkeznie teljesítménye és eredménye miatt másik versenyzőnknek sem: Mátyássy Áron pontszámát tekintve az élmezőnytől alig elmaradva a nyolcadik helyen végzett. Ő egyébként egy nagyszerű gesztussal is beírta nevét az olimpiák történetébe: az eredményhirdetést megelőző hajnalon németről angolra fordította Szalay Mátyás tanulmányának téziseit, hogy azokat a versenyzők angolul tudó többsége is megismerhesse.

Tapasztalatok és tanulságok

Kisszámú esetből természetesen rendkívül kockázatos bármiféle általánosításra vállalkozni. Ennek tudatában nagyon óvatosan fogalmazódott meg bennem a hazai válogatóverseny után az az érzés, mintha a zsűri munkája során a többi értékelési szemponthoz képest valamivel nagyobb súllyal érvényesült volna az, hogy a versenyző dolgozatában milyen mértékű filozófiatörténeti tájékozottságot mutat. Hasonló óvatossággal fogalmaztam meg a varsói olimpia után azt az érzésemet, hogy a nemzetközi zsűri munkájában viszont mintha egy másik értékelési szempont, a versenyző érvelési készsége kapott volna a többihez képest kicsit nagyobb súlyt; mintha a "lazábban" szerkesztett, "esszészerűbb" dolgozatokhoz képest előnyben részesültek volna a szigorúbb logikájú, célratörőbben megfogalmazott írásművek. Hangsúlyozva, hogy mennyire kockázatos minden ilyesfajta következtetés, ezt az érzést látszik alátámasztani az első hat helyen díjazott dolgozatok tematikus megoszlása is: többségük az eleve analitikus megközelítést sugalló és igénylő esszékérdést dolgozta ki. ("Tudomány-e a filozófia?") A magyar résztvevők teljesítményét versenytársaikéval összehasonlítva úgy tűnt, alátámasztja azt az érzést, hogy hazai filozófiaoktatásunk erőssége a történeti szemléletmód, gyenge pontja ennek egyoldalúsága. Ők ketten a két klasszikus idézetet választották, s az ebben a két témakörben született dolgozatok közül kiemelkedően jó értékelést kaptak a zsűritől.

A tapasztalatok és tanulságok másik fele a rendező házigazdák szervező munkája. A körülmények meglehetősen puritánok voltak, mégis elég sokba kerültek három napra kéttucatnyi személyre. Nagyon gondosan kellett gazdálkodniuk, hogy a költségekre a lengyel kultuszminisztérium által adott nem túl bőséges összegből mindenre teljék.

A puritán körülményeket azonban messzemenően feledtette a minden részletre kiterjedően gondos, pontos szervezés és az a tapintatos, sosem tolakodó kedvesség, amellyel a verseny három napjára családias légkört varázsoltak a résztvevők köré.

Abban a reményben zárom ezt a rövid tudósítást, hogy 1999-ben mi rendezhetjük meg a nemzetközi filozófiai diákolimpiát, és sikerül anyagi támogatók, szervezők és lelkes segítők összefogásával a lengyelországihoz hasonlóan eredményessé és a résztvevők számára emlékezetessé tenni ezt az egyre bővülő és egyre ismertebbé váló eseményt.

Melléklet - A Nemzetközi Filozófiai Diákolimpia Alapszabályzata3

Szervezet és vezetőség

1. A Nemzetközi Filozófiai Olimpia (International Philosophical Olympiad = IPO) minden év tavaszán kerül megrendezésre. Résztvevői középiskolás diákok.

2. Az IPO-t nemzetközi vezetőség irányítja. A vezetőség a részt vevő országok képviselőiből áll (e képviselők rendszerint a nemzeti versenyek szervezői).

3. Az IPO vezetősége minden évben kiválasztja a következő évi versenyt szervező országot.

4. Az IPO vezetőségének elnöke cserélődik; ő a vezetőség azon tagja, aki az az évi versenyt szervezi. Az IPO titkársága Bulgáriában van, a szófiai egyetem filozófia tanszékén.

5. Az elnök minden évben három főt hív meg minden országból: két diákot (nevek megjelölése nélkül) és egy tanárt (professzort), aki a versenybíróság tagja lesz. A házigazda országból a résztvevők száma meghaladhatja a két főt.

6. Minden meghívott ott-tartózkodásának költségeit a meghívó ország állja (ez a megérkezés és a hazaindulás napját is beleszámítva négy nap). Az utazás költségeit mindenki saját maga vagy szponzor segítségével fizeti.

7. A győztesek készpénzben kapják a díjat. A többiek könyveket vagy egyéb emléktárgyakat kapnak.

8. Az IPO két napig tart. Az első nap délelőttjén összeül a versenybíróság, majd lezajlik a verseny, délután hoz döntést a versenybíróság. A második nap délelőttjén van az eredményhirdetés, a díjak és oklevelek átadása és a következő évi versenyt rendező ország megnevezése.

A verseny

1. A verseny írásbeli feladatból áll: a résztvevők a versenybíróság által megadott témák közül egyet kiválasztanak és esszé formájában kidolgozzák.

2. A versenybíróság a verseny előtt kiválasztott 4-5 témát adja meg. Ez lehet bármilyen filozófiai probléma vagy egy, valamely ismert filozófustól származó idézet, melyet kommentálni kell.

3. Az esszét a következő nyelvek valamelyikén kell megírni: angol, francia vagy német. Egyetlen versenyző sem írhat az anyanyelvén (például a német versenyzők nem írhatnak németül).

4. Az esszé megírására négy óra áll rendelkezésre.

5. A verseny titkos, a versenyzők nevét kód fedi.

A versenybíróság és az értékelés menete

1. A versenybíróság a meghívott professzorokból áll (filozófiatanárok). Minden ország képviselője tagja a versenybíróságnak.

2. Minden esszét a versenybíróság minimum három tagjának el kell olvasnia. Az esszéket legalább három csoportra kell osztani aszerint, hogy milyen nyelven írták. Egy nyelven két vagy több csoportnyi esszé is lehet.

3. A zsűri minden tagja az alább közölt szempontok alapján értékeli és pontozza az esszéket. A pontszámokat összesítik és átlagolják. A helyezési sorrend az átlagolt pontszámok alapján alakul ki.

4. A legjobb esszéket (melyek esetleg helyezést érhetnek el) a versenybíróság több, ha lehet, mindegyik tagja elolvassa, értékelésük az átlagpontokat esetleg megváltoztathatja. Vitás esetekben a versenybíróság szavazással dönt, melyben minden tagjának részt kell vennie.

5. A neveket dekódolják. A helyezést tartalmazó jegyzőkönyvet a versenybíróság minden tagja aláírja.

Az értékelés szempontjai

Az esszéket a következő szempontok szerint értékelik:

1. Filozófiatörténeti tudás.

2. Eredetiség, saját eszmék, önálló gondolkodás.

3. Vitakészség, érvelés.

4. Nyelvhelyesség.

A maximális pontszámok a következők: tudás: 30 pont, eredetiség: 30 pont, érvelés: 30 pont, nyelv: 10 pont, összesen: 100 pont.

Fordította: Simovits Ágnes

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.