2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek >> 2. vitafórum: az iskolavezetés és az iskola eredményessége

Kompetenciamérés és iskolavezetés

2009. június 17.

Sinka Edit

Kompetenciamérés és iskolavezetés

Az iskolai eredményességről szólva mindenképpen jelentős terepet kell biztosítani az Országos kompetenciamérésnek, ami oktatáspolitikai szinten is kiemelkedik a minőség és eredményesség fejlesztését és biztosítását szolgáló kezdeményezések közül. Ez a vizsgálat egy-egy kiválasztott évfolyam minden tanulójára kiterjedően méri az alapkészségek (olvasás-szövegértés, matematikai eszköztudás) meglétét. Mérések eddig három alkalommal történtek, 2001 őszén az ötödik és a kilencedik évfolyamon, 2003 tavaszán a hatodik és a tizedik évfolyamon, 2004 májusában pedig a hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulók körében. Az Országos kompetenciamérés alapvető célja egyrészről az, hogy a mérés során alkalmazott új teszttartalmak és értékelési eljárások új tartalmi fejlesztési igényeket közvetítsenek az iskolák felé, másrészt pedig az, hogy fejlődjön az intézményi szintű értékelési kultúra és ennek módszertani háttere. Szakmailag elsősorban ez indokolja, hogy a mérés az adott évfolyamokon tanulók teljes körét érinti. Hatása leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy minden iskola számára lehetővé válik a központilag feldolgozott adatok alapján saját intézménye tanulói teljesítményének elemzése, az országosan kialakuló eredményekhez és mutatókhoz viszonyított értékelése. Az intézményeknek azonban saját helyzetük diagnosztizálása után képeseknek kell lenniük intézkedéseiket megtervezni és megvalósítani. A mérés a közoktatás minőségének javítását és a tartalmi, pedagógiai munka fejlesztését szolgáló országos eszközök között az egyik legnagyobb hatású lehet akkor, ha az intézmények, az egyes tanárok képesek megfelelő módon alkalmazni ezt az eszközt. Az eredmények feldolgozásához biztosított iskolai szoftver használatával a tanárok a helyi szintű értékelést tudják elvégezni; akár feladatonként, osztályokra bontva, de saját diákjaik teljesítményét másokéhoz is viszonyíthatják, sőt elemezhetik saját tanulóik teljesítményét egyénenként, és az egyes feladatok megoldottságát, megoldási problémáit is. Ez egy rendkívül hatásos, jó és hatékony eszköz a minőség javítására, ha a tanárok és az iskolák képesek élni vele.

Az Iskolai eredményesség vizsgálata (Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ, 2005) alapján a közoktatási intézmények reprezentatív mintáján adatokkal rendelkezünk arról, hogy az iskolák használták-e, és ha igen, mire a kompetenciamérés adatait. Hogyan viszonyulnak a méréshez, mennyire tartják hasznosnak, milyen volt a mérés fogadtatása, iskolai hatása, milyen folyamatok indultak el (ha egyáltalán elindultak), képes-e ez a mérés valóban fejleszteni az értékelési kultúrát. A konferencia célközönségéhez igazodva, ha csak nincs külön jelezve, középiskolai igazgatók véleményének bemutatása történik az előadásban.

Ahhoz, hogy a mérési eredményeket felhasználó fejlesztések induljanak meg az iskolában, elengedhetetlen, hogy az igazgatók magát a kompetenciamérést általában és a saját iskolájuk szempontjából hasznosnak lássák. Az ő alapattitűdjük meghatározó az iskolai folyamatok alakulásában. Az 1. ábrán azt láthatjuk, hogy az általános iskolai igazgatók valamivel hasznosabbnak tartják, mint középiskolai kollégáik, és mindkét iskolafokon viszonylag alacsony (7% és 8%) azon igazgatók aránya, akik egyáltalán nem gondolják hasznosnak.

1. ábra – Az igazgatók véleménye az országos kompetenciamérések hasznosságáról (%)

A feltett kérdés: „Mennyire tartja hasznosnak a rendszeres országos kompetenciamérést az Ön iskolája szempontjából?”

Persze az alapattitűd mellett kérdés az is, hogy a hasznosnak tartás kapcsolatban van-e azzal, hogy mire használják az eredményeket. Ha az általános iskolai igazgatók inkább vélik hasznosnak, akkor közülük többen is használják? A választ az 1. táblázat mutatja meg.

1. táblázat – A kompetenciamérés eredményeinek felhasználása az igazgatók válasza alapján (%)
Felhasználási terület, mód Általános iskola Középiskola
A feladatlapokat használják fel 8 5
Tervezéshez, célok kijelöléséhez 18 15
A tanulók objektív értékelésére 5 4
A differenciált foglalkozásokhoz 17 12
Az iskola teljesítményének bemutatására 5 3
A pedagóguspolitika alakítására 5 8
Valódi válaszok összesen 58 47
Általános válasz 14 16
Nem használják 28 37

A feltett kérdés: „Mire használják a kompetenciamérések eredményeit az iskolai munkában?”

Egyrészt azt látjuk, hogy az általános iskoláknak közel háromnegyede, míg a középiskoláknak valamivel kevesebb, mint kétharmada használja fel az eredményeket az iskolai munkában. Másrészt arra is érdemes figyelni, hogy a nyitott kérdésre adott válaszok utólagos kategorizálása során a válaszok jelentős része (14%, illetve 16%) túl általános volt (például: a minőség javítására, az eredményesség növelésére), amelyekből nem tudjuk meg a hogyant, vagyis hogy az igazgató milyen tényezőktől várja a minőség javulását, az eredményesség növelését. Ha az általános válaszokat nem tekintjük, akkor hat kategóriába sorolhatók be az igazgatók válaszai, melyek közül az első (a feladatlapokat használják fel), kicsit kilóg a sorból. A kérdés ugyanis az volt, hogy mire használják fel a mérés eredményeit, de a megkérdezettek jelentős hányada arról számolt be, hogy nem az eredményeket, hanem magukat a feladatlapokat hasznosítják az iskolai munkában. Ez valamivel gyakoribb az általános iskolák esetében.

Az önkormányzati fenntartású általános és középiskolák igazgatóinak 80%-a válaszolta azt, hogy használják a mérés eredményeit, az egyházi fenntartású középiskolák nagyjából ugyanilyen arányban, míg az egyházi általános iskoláknak csak kb. a fele használja. A legalacsonyabb arányban a magániskolák hasznosítják ezeket az eredményeket, az ilyen fenntartású általános iskoláknak csak az egyharmada. A fenntartó szerinti különbségek nem csupán a használat tényében mutatkoznak meg, hanem abban is, hogy mire használják a mérés eredményeit az iskolák az igazgatók szerint. Az önkormányzati általános iskolák differenciált foglalkozásokhoz, a középiskolák a tervezésre használják leginkább. Az egyházi és a magán fenntartású iskoláknál a teljesítmény bemutatása fordul elő a legnagyobb arányban.

A kutatás eredményeiből más jellegzetességek is kiolvashatók a különböző iskolatípusokat illetően. Egyik ilyen, hogy az átlagos tanulólétszám nagyobb ott, ahol használják a kompetenciamérést, mint ahol nem. Ezen túl pedig azok az igazgatók, akik az eredményeikkel többé-kevésbé elégedettek, és magát a mérést is csak közepesen tartják hasznosnak, általánosságokat válaszolnak, míg akik nagyon hasznosnak tartják a mérést, vagy nagyon elégedetlenek az eredményeikkel, hajlamosabbak valódi válaszokat adni.

Feltételezhetjük, hogy a kompetenciamérés eredményeinek iskolai használatában első lépés maguknak az eredményeknek az elemzése. A 2. ábra alapján megállapítható, hogy kevesebben (feleannyian) vannak azok, akik egyáltalán nem elemezték az adatokat, mint akik haszontalannak gondolják magát a mérést. Ez utalhat arra is, hogy az igazgatók egy része nem utasította el eleve az Országos kompetenciamérést, foglalkoztak vele, de nem találták meg ennek a mérésnek a helyét az iskola fejlesztésében, nem tudták hasznosítani, ezért nem használják, és így haszontalannak érzik.

2. ábra – A kompetenciamérés adatainak iskolai elemzése az igazgatók válasza alapján (%)

A feltett kérdés: „Elemezték-e az adatokat? Ezt milyen formában tették?”

A kutatás kérdéseinek összeállításakor az volt a prekoncepciónk, hogy az írásbeli elemzés több vagy mélyebb foglalkozást jelent az adatokkal, mintha csak szóban beszélik meg az eredményeket az iskolában. Adataink azt mutatják (lásd 2. ábra), hogy az intézmények kétharmadában a szóbeliség dominált. De vajon milyen alkalom van az iskolában erre a szóbeli megbeszélésre? Ehhez adalék a 2. táblázat adatsora, ami az elemzési mód és a tantestületi értekezletek összefüggését mutatja meg.

2. táblázat – A kompetenciamérési adatok elemzési módjának és az iskolai értekezletek (a tantestület egésze számára) gyakoriságának kapcsolata (%)
Értékelés módja Tantestületi értekezletek gyakorisága
évi 1–4 alkalom évi 5–9 alkalom havonta hetente
Írásban 12 34 29 31
Csak szóban 84 60 69 66
Nem elemezték 4 6 2 3

Ahol kéthavonta, illetve még annál is ritkábban van csak értekezlet, ott csak az iskolák nyolcadában született írásbeli elemzés. Pedig azt gondolhatnánk, ha ritkábban beszélgetnek egymással a pedagógusok, praktikusabb lehet számukra az írásbeli elemzés. Persze ez egy álnaiv vélekedés, semmi esetre sem lehet meglepő az az eredmény, hogy az eredményességgel való intenzív foglalkozás együtt jár, azaz egyszerre fordul elő a gyakoribb értekezletekkel. (Arról, hogy maga az eredményesség is együtt jár-e a gyakoribb értekezletekkel, lásd Horn Dániel előadását, ugyanebben a vitafórumban.)

Korábban láttuk, hogy az elégedettség az eredményekkel fontos abból a szempontból, milyen véleménnyel vannak az igazgatók magáról a mérésről. De vajon mikor elégedettek a vezetők iskolájukkal, mi hozza meg nekik ezt az érzést? A 3. táblázat azt mutatja, hogy különbség van ebben a kérdésben az általános és a középiskolák között. Az általános iskolai igazgató akkor elégedett, ha magas pontszámot érnek el a diákjai, a középiskolai viszont inkább akkor, ha iskolája a tőle elvárthoz képest jól teljesít. Ennek magyarázata az lehet, hogy középfokon az egyes intézmények belül sokkal homogénebbek, ugyanakkor az a halmaz, amit középiskoláknak nevezünk, rendkívül heterogén. Egy gimnázium és egy szakiskola szimpla összehasonlítása – a pontszámok alapján – semmi érdemit nem mondana. Az általános iskoláknak viszont mégiscsak ugyanaz a feladatuk, és a nyilvánvaló különbségek (feltételek, település, társadalmi háttér) ellenére is elvileg ugyanazt kellene minden tanulónak teljesítenie.

3. táblázat – Az igazgatók elégedettsége az országos kompetenciamérések eredményeivel
Elégedettség 6. évfolyam szövegértési teljesítménye (standardpontszám átlaga) 10. évfolyam szövegértési eredményessége (átlagos eltérés az elvárható eredménytől)
1 469 −42,4
2 472 −24,8
3 489 −13,3
4 510 21,4
5 522 39,1

A feltett kérdés: „Összességében Ön mennyire elégedett ezekkel az eredményekkel? Osztályozzon 1-5-ig!
Az 1-es jelentse, hogy nagyon elégedetlen, az 5-ös azt, hogy nagyon elégedett!”

Ahhoz a kérdéskörhöz pedig, hogy az Országos kompetenciamérés képes-e teljesíteni azt a deklarált célját, hogy orientálja az intézményeket és a pedagógusokat, fejlessze értékelési kultúrájukat, a 4. táblázat szolgálhat érdekes adalékul. Mégpedig azért, mert a mérési eredmények visszacsatolása révén történő fejlesztés nem csupán a kompetenciamérés segítségével valósulhat meg, ez a mérés csak egy, az iskolák más mérések eredményeivel is találkoznak. (Ilyenek például a próbaérettségi, az alapműveltségi vizsga, a kutatásokhoz kapcsolódó mérések, városi, kerületi mérések, saját kezdeményezésű külső mérések.) Az iskolák igazgatóitól azt is megkérdeztük, hogy használnak-e egyéb standard mérési eredményeket, hogy ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket abból, ahogyan az Országos kompetenciaméréshez viszonyulnak.

4. táblázat – A kompetenciamérés és az egyéb standard mérések eredményeinek felhasználása közötti kapcsolat a középiskolákban (%)
Egyéb standard mérés(eke)t használnak Egyéb standard mérés(eke)t nem használnak
Kompetenciamérést használják 62 13
Kompetenciamérést nem használják 20 5

A fenti adatok azt mutatják, hogy van a középiskoláknak egy olyan csoportja (13%), akik korábban sem, és jelenleg sem használnak az iskolai munkában semmilyen standard mérésből származó eredményt, de elkezdték használni az Országos kompetenciamérés eredményeit. Vagyis őket ez a mérés indította el arra, hogy egyáltalán felhasználjanak standard mérési eredményeket. Valószínűleg szerepe lehet ebben annak is, hogy az OKM eredményeit az intézmények fenntartói is megkapják. Az 5. táblázat azt mutatja, hogy azokban a középiskolákban, ahol a fenntartó figyelembe vesz mérési eredményeket, jóval nagyobb arányban használják a kompetenciamérés eredményeit az iskolai munkában.

5. táblázat – Hogyan hat a fenntartó elvárása a kompetenciamérés eredményeinek felhasználására?
Használják-e a kompetenciamérés eredményeit az iskolai munkában?
igen (%) nem (%)
Az iskola fenntartója figyelembe veszi-e a mérési eredményeket? igen (40%) 89 11
nem (52%) 65 35
nem tudja (8%) 77 23

A fenntartók 52%-a nem vesz figyelembe mérési eredményeket (plusz az igazgatók 8%-a azt mondja, hogy nem tud róla, ami szintén azt valószínűsíti, hogy nem vesz figyelembe, hiszen ha venne, azt minden bizonnyal észrevenné az iskola), de ahol figyelembe vesz, ott az iskolák sokkal hajlamosabbak az OKM-et is, és egyéb standard méréseket is használni az iskolai munkában.

Az Országos kompetenciamérés, annak ellenére, hogy már három tanévben megrendezték, új eleme a magyar közoktatásnak. A kutatás, amelynek eredményeit az előadás megpróbálta bemutatni, még folytatódik, ez csak egy gyorskép lehetett róla. Azonban abból a szempontból mindenképpen fontos, hogy az elmúlt években konferenciákon, sőt a tanári szobákban is sokat lehetett hallani az OKM koncepciójáról és eredményeiről, a szaksajtó a módszertani kérdésekről is részletesen beszámolt, arról azonban keveset lehetett tudni, hogy a megcélzott közeg (az iskolák) hogyan viszonyultak hozzá. Három év elteltével éppen itt volt az ideje annak, hogy valamit kiderítsünk arról, beváltja-e ez a mérés a hozzáfűzött reményeket, indít-e el fejlődést, javítja-e az értékelési kultúrát. Az első válaszok megszülettek, de a kérdések csak gyarapodtak. Megválaszolásukban e konferencia értő közönsége is segíthet.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.