2019. augusztus 24., szombat , Bertalan

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Hatékonyság és minőség: aktuális kérdések a hazai közoktatásban - Közoktatás és versenyképesség >> Vitafórumok és szakmai műhelyek >> 2. Tanulási elétút-tanácsadás és versenyképesség

Milotay Nóra :: Tanulási életút-tanácsadás és versenyképesség

2009. június 17.

A tanulási életút-tanácsadás Magyarországon

Vitaindító előadásában Lannert Judit három csomóponti kérdést érintett: kifejtette a carrier guidance, azaz életút-tanácsadás hazai értelmezését, említette az emberi erőforrás mi­nő­ségének központi szerepét az oktatáspolitikáról szóló szakmai gondolkodásban, valamint hangsúlyozta az elmozdulás jelentőségét a hagyományos tanácsadástól az életpálya-épí­tés­ről folytatott stratégiai gondolkodás irányába.

A jól szervezett életút-tanácsadással kapcsolatos szolgáltatások egyre fontosabbá válnak. Az OECD és az EU országaiban az egész életen át tartó tanulás paradigmájának elterjesz­té­se, valamint a lakosság foglalkoztathatóságának növelése a fejlesztések középpontjában áll. Ezen stratégiák és szakmapolitikák sikeréhez elengedhetetlen, hogy az egyének képesek legyenek saját tanulási folyamataikat és foglalkoztatásukat irányítani. Lannert Judit elmondta, hogy a fogalmat Magyarországon sokféleképpen fordítják: pályaválasztásként, pályaorientációként, életpálya-építésként, életút-tanácsadásként is. Mindegyik csak az an­gol fogalom egyes szegmenseit adja vissza, talán legteljesebben az életút-tanácsadás feje­zi ki a tartalmát. Feltűnő, hogy a „karrier” szó egyikben sem szerepel. Ez minden való­szí­nű­ség szerint annak tudható be, hogy ennek – a versenyhez hasonlóan – negatív konnotációi is vannak a magyar nyelvben. Az önmagát tudatosan felépítő egyén, aki tudja, hogyan adja el magát a munkaerőpiacon, a köztudatban még mindig sokszor negatív figura. Egy or­szág versenyképességét azonban mindenképpen segíti, ha polgárai önmaguk képes­sé­gei­vel, készségeivel és lehetőségeivel tisztában lévő, tudatos, egy demokratikus rendszerben működni képes, kreatív állampolgárok, akik megfelelő tanulási és munkakultúrával, illet­ve attitűdökkel rendelkeznek. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyének nevelésének kulcsa a sikeres életút-tanácsadás, amelynek az iskolai képzés szerves részét kell képeznie.

Az emberi erőforrás minőségének központi szerepe

A pályaorientáció, az életpálya-építés, az életút-tanácsadás a közpolitika szintjén az em­beri erőforrás fejlesztését célozza meg. Azon ország biztosan versenyképes lesz, melynek munkaerőpiacán az egyének jól képzettek és folyamatosan fejlesztik képességeiket, így válva alkalmassá arra, hogy azokat egyre jobban ki is tudják aknázni. Azaz egy ország ver­seny­képességének alapvető feltétele az emberi erőforrás minősége, ezt hangsúlyozta vita­in­dító előadásában Lannert Judit. Az emberi erőforrás minősége pedig attól is függ, hogy az egyén mennyit hajlandó annak fejlesztésébe, azaz a tanulásba befektetni. A minőséget nemcsak az iskolázottsági szint határozza meg, hanem erősen befolyásolja az ország kultúrája, normáinak világa, a társadalom szövete is. Ságvári Bence a konferencián elhangzott plenáris előadásában a versenyképesség európai dimenzióiról szólva rámutatott, hogy a kreatív foglalkoztatottak száma hasonló Magyarországon, mint például Svédor­szág­ban, de az utóbbi ország gazdasági teljesítménye, versenyképessége sokkal nagyobb, mint hazánké. Ezt tehát a már korábbiakban említett tényezők teszik lehetővé, amelyek elősegítik a jól képzett emberek együttműködési képességének fejlődését.1A sikeres életpálya-építést mindezek szerint nagyban befolyásolja a társadalomban működő megfog­hatatlan mechanizmusok hatása. Ebben az összefüggésben az életút sikerességének két fő kritériuma határozható meg: a stratégiai gondolkodás és a jövőre orientáltság, amelyeket azonban nagymértékben befolyásol az otthoni közeg, az iskola és a munkahely. A szak­mapolitikai gondolkodás a gyakorlatban elsősorban a kompetenciafejlesztést helyezi a középpontba a sikeres életút-tanácsadáshoz.

A korszerű pályaorientáció, életpálya-építés, életút-tanácsadás célja tehát az emberi erőforrások fejlesztése, az oktatás hatékonyságának növelése, a munkaerőpiac és az oktatás összehangolása, a munkaerő mobilizálása, rugalmasságának növelése, valamint a hát­rá­nyos helyzetűek integrálásának segítése.

A vitafórum központi kérdései

Lannert Judit nyitóelőadásában felsorolta a sikeres életpálya-építés legfőbb jegyeit, majd kiemelte, hogy a tradicionális tanácsadáshoz képest a magyar szakmai gondolkodásban az alábbi fontos elmozdulások történtek: kínálatközpontúból kereslet- és kliensközpontúvá, valamint egyszeriből folyamatossá vált. Ebben az új megközelítésben kérdés, ho­gyan kerüljön be a téma a tananyagba. Az életpálya-építés technológiája fejlett Magyar­or­szá­gon, kultúrájáról azonban ez kevésbé mondható el. A Nemzeti alaptantervben az életpálya-építés kompetencia kereszttantervi kompetenciaként jelenik meg, az első és máso­dik Nemzeti Fejlesztési Tervben pedig fontos fejlesztendő területként szerepel.

A sikeres életút-tanácsadással kapcsolatos kérdéseket a résztvevők a közoktatás szerepére összpontosítva vitatták meg. Hangsúlyozták, hogy a kompetenciamérés, illetve a kétszintű érettségi vizsga rendszere új hangsúlyokat hoz létre az oktatás céljaira vonatkozóan, így segíti az életút-tanácsadás fejlesztését is. A kompetenciamérés lehetőséget biztosít az önref­lexióra (az intézményben jelen lévő összes szereplő számára), míg a kétszintű érettségi vizsga a felelősségre tanítja meg a diákokat. A carrier guidance direkt és indirekt módon történhet, vagy tantárgyként, vagy abban a formában valósulhat meg, hogy maga az intézmény egésze járul hozzá összes szereplőjével és struktúráival a sikeres életpálya-építéshez. A résztvevők felfogásában az életút-tanácsadás nem egy bizonyos ponton beve­ze­tendő tantárgy (direkt mód), hanem áthalad a teljes iskolai oktatási és nevelési életszakaszon, azaz az életpálya-tervezést komplexen kezelve annak be kell épülnie az iskola éle­tébe (indirekt út). Hangsúlyozandó azonban, hogy a tanácsadásnak nagyobb jelentő­sé­ge van az olyan fordulópontokon, mint az átmenet a középiskolából a munka világába vagy egy felsőoktatási intézménybe, valamint lényegesebb a szerepe iskolaváltásnál is. A sike­res életút-tanácsadáshoz nagyon fontos, hogy a pedagógusok e feladattal kapcsolatban megfelelő képzésben részesüljenek, illetve lényeges az is, hogy az iskola mint intézmény teljesen belesimuljon társadalmi és gazdasági környezetébe, azaz szoros kommunikációt folytasson a munka világával, illetve azonos értékéket képviseljen azzal. Az életút-tanács­adásnak szerves részét képezi továbbá az önismeret fejlesztése, a szülők bevonása, illetve a tanuló egyéni igényeinek fokozott figyelembevétele.

A sikeres életút-tanácsadás víziója

A vitafórumon kirajzolódott a sikeres életút-tanácsadás számos fontos eleme: célravezető megvalósítását leginkább a tanulás megszervezésének hatékony módjai segíthetik indirekt módon. Mindezek szerint maga az életpálya-építési kompetencia részkompetenciákra bontható, melyek aztán szinte minden tantárgy keretében taníthatók kicsi kortól kezdve. Az egyes tantárgyak oktatásának módszertana, valamint az intézmény működésének mód­ja segítheti az életút-tanácsadással kapcsolatos célok elérését. Így az egész iskola hozzájárul az életpálya-építés kultúrájának elterjesztéséhez, ami a tudatos demokratikus ál­lam­polgárrá nevelés egyik alappillérét jelenti. Ehhez fontos kritérium az is, hogy az ok­ta­tá­si intézmény teljes mértékben beágyazódjon közvetlen környezetébe, így folyama­to­san informáljon a környező világról és az egyénről önmagára vonatkozóan.

A sikeres életút-tanácsadás egyik fontos feltétele lehet az, hogy az iskola tanuló szer­ve­zet­té váljon. A szakmai műhelyben bemutatott intézmény példája ezt a nézetet támasztotta alá.

A szekszárdi iskola példája

A szekszárdi Garay János Művészeti és Sport Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény2 a MAG-program (Megelőzés – Alkalmazkodás – Gondoskodás) kere­té­ben szerveződött át.3Az e projektben részt vevő intézmények fő célja az, hogy az általános iskolákat minden gyermek számára eredményes tanulási helyszínné fejlesszék, különös tekintettel a társadalmi kirekesztődés veszélyének kitett, hátrányos helyzetű diákokra. Mindezt olyan módon valósítják meg, hogy az innovációs folyamatban együttesen vesz­nek részt az osztálytanítók, az intézményvezetők és a helyi oktatásirányítás képviselői. A programnak megfelelően a szekszárdi intézmény szervezetét és magát a tanulást adaptív módon strukturálta, ennek keretében pedig az iskola tanuló szervezetté vált.

Bognár Mária ismertette a MAG-projektben részt vevő intézmények működési elveit, me­lyek hosszú távon mind a társadalom szövetét hivatottak átformálni:

  • kapcsolatépítés és együttműködés;
  • a tanulási folyamatok felbontása kompetenciákra, illetve a képzés készségekre és ké­pes­ségekre fókuszálása;
  • önálló, kreatív emberek nevelése;
  • a tanulásra motiváltság nyomatékosítása;
  • a produkcióhoz vezető út megélése, a tanulási folyamat, nem csak a végeredmény hang­súlyozása;
  • az iskola fő küldetése a mentalitás átformálása.

A program profiljának megfelelően az intézményt az iskolaigazgató, a helyettese és egy osz­tálytanító mutatta be. Amikor az iskola tanuló szervezetté válik, az intézményben dol­go­zók szerepei is megváltoznak: az igazgató menedzserként működik, a pedagógus tanu­lás­szer­ve­ző lesz, az iskola maga pedig olyan szolgáltatóvá alakul, amely a szülő és a gyermek meg­ren­deléseinek kíván eleget tenni. Minden tevékenység elsősorban a képességfej­lesztésre, nem a tárgyi tudás elmélyítésére fókuszál.

Ebben a tanuló szervezetben a tanóra is más elvek szerint működik, mint a hagyományos rendszerben. Olyan környezet jön létre, amelyben akár az építkezési folyamat során, akár az iskola szervezésében, akár a tanórán mindenki aktívan megtalálhatja azt, amiben jó, ezzel pedig hozzájárulhat a közös sikerhez. A tanórán a tananyagot a tanár differenciáltan prezentálja, minden tanuló képességeinek megfelelő mennyiségben és minőségben. Az órák tevékenységközpontúak, a tantárgyi integráció keretében pedig számos kompetenciát több különböző órán is fejlesztenek (így például a szövegértést a matematikaórán is stb.) A tanulási környezet is motiváló lehet, ehhez megfelelő eszközöket és módszereket hasz­nál­nak fel. A pedagógus támogató facilitátorként irányítja a tanulási folyamatot.

Ez az iskolamodell tehát hosszú távon kiküszöbölni igyekszik azokat a főleg társadalmi problémákat, amelyek a konferencia programjain a sikeres életpálya-építés, életút-tanács­adás akadályaiként hangzottak el, azaz a következők megvalósítására törekszik:

  • a szorongás kultúrájának feloldása,
  • a munkára motiváltság fejlesztése,
  • az alkalmazható tudás megszerzésének elősegítése,
  • a mintaadó gyerekek megtartása,
  • a kreatív emberek együttműködésének elősegítése,
  • a kooperáció és a motiváltság megerősítése,
  • a mentalitás formálása,
  • az élményeken, cselekvésen keresztüli tanulás lehetővé tétele és elősegítése, hogy a gye­rekek maguk tapasztalhassanak meg dolgokat.

A vitafórum és a szakmai műhely résztvevői a közoktatás nézőpontjából vizsgálták az életút-tanácsadás hazai helyzetét, de felvetettek sok olyan kérdést is, amelyek további prob­lémák megvitatását teszik lehetővé a témával kapcsolatban Magyarországon. Em­lí­tet­ték az iskolai környezet alábbiakban felsorolt korlátait is az életút-tanácsadás fejlesz­té­sé­ben.

  • Miért fordultak el annyian a természettudományoktól?
  • Miért különbözik annyira a lányok és fiúk jövőképe?
  • Hogyan vonhatók be ezekbe a folyamatokba a nagyon hátrányos helyzetű iskolák?

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.