2019. augusztus 22., csütörtök , Menyhért, Mirjam

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás? >> Vitafórumok és szakmai műhelyek >> 1. vitafórum: műveltség és vizsga

Műveltség és vizsga a természettudományok szempontjából

2009. június 17.

Bánkuti Zsuzsa

Műveltség és vizsga a természettudományok szempontjából

Ahhoz, hogy a műveltség és a vizsga kapcsolatával összefüggő kérdéseket feltehessük, vázoljunk fel egy nagyon egyszerű modellt a műveltség összetevőiről. Hangsúlyozzuk, hogy modellünk mögött semmiféle elméleti háttér vagy bármilyen elméletre való hivatkozás nincs, pusztán azt a célt szolgálja, hogy az érettségi vizsga és a műveltség összefüggésében jelentkező problémáinkat valamiféle rendszerbe foglalhassuk.

Modellünk szerint – nagyon leegyszerűsítve a képet – a műveltség két fő összetevőre bontható. Alkotják egyrészt azok az ismeretek, amelyekkel rendelkezünk, másrészt az a rendszer, séma, amelyben ezek az ismeretek a fejünkben „elrendeződnek”. Az ismereteket tekinthetjük egy információhalmaznak, amelynek elemei nagyon különbözőek lehetnek: tények, adatok, a tények közötti összefüggések, kapcsolatok tényszerű ismerete – és ez utóbbi már valójában akár a struktúra eleme is lehet, tehát valójában nincs éles határ a két összetevő között. A struktúrát tekinthetjük valamiféle átfogó képnek, amely ezen ismeretek nyomán kialakul, vagy – más oldalról nézve – egy olyan rendszernek, amelynek segítségével ismeteteinket használjuk, alkalmazzuk, bővítjük.

Anélkül, hogy modellünket tovább árnyalnánk, máris feltehetjük a vizsga – és általában az oktatás – szempontjából alapvető kérdéseinket: melyek legyenek azok az ismeretek, amelyekkel mindenkinek rendelkeznie kell? És még inkább: minek alapján határozzuk meg, hogy melyek legyenek? Ugyanezek a kérdések felmerülnek a rendszerrel kapcsolatban is: hogyan, milyen alapon rendeződjenek ismereteink, van-e „kívánatos” struktúra? Vagy most már a vizsga szempontjából is feltéve a kérdést: mindez milyen célt szolgáljon, mire tegye alkalmassá az érettségiig eljutó tanulót? Hiszen a vizsga funkciója annak a mérése, ellenőrzése lenne, hogy a vizsgázó valóban alkalmas-e, képes-e arra és milyen mértékben, amit várunk tőle.

Ha a természettudományos tantárgyak szempontjából vizsgáljuk a műveltségképet, akkor különösen a rendszer kérdése vetődik fel élesen. A természettudományok ugyanis jellegükből adódóan a tárgyukról szerzett ismereteket saját belső logikájuk alapján szervezik rendszerbe, azaz elméletet alkotnak, amelyekkel szemben jól meghatározható és szigorú követelményeket támasztanak, bármilyen tudományfilozófiai alapon állunk is.

Az utóbbi évtizedek tapasztalatai, valamint a mai, meglehetősen alacsony óraszámok figyelembevétele azt a következtetést kényszerítik ki, hogy a „tantárgy = kicsinyített, leegyszerűsített tudomány” felfogást el kell vetnünk. Illúzió az az elképzelés, hogy a tanulók – akár az érettségizők is – természettudományos ismeretei a tudományok belső logikája és szempontjai szerint rendeződnek el a fejükben, és eszerint képesek használni, alkalmazni ezeket. Már csak azért is, mert a rendelkezésre álló időkeretben az elméletalkotás igénye által meghatározott minimális ismeretanyag elsajátítása kivitelezhetetlen; továbbá szükségképpen belekerülnének „életidegen”, a közvetlen felhasználhatóságra irányuló, manapság egyre erősebb igény szempontjából indokolhatatlan, ezért kevéssé motiváló elemek ("miért is kell nekünk ezt megtanulni?”).

Ha le kell mondanunk a „kis tudomány” tanításáról – és így számonkéréséről, tudásának méréséről is –, valamint az ismereteknek ebből adódó válogatásáról is, akkor mi marad? Miért is érdemes és fontos tanulni a természettudományokat? Mi marad belőle, amit ráadásul még mérni is érdemes az érettségi vizsgán?

Ez az a pont, amikor műveltségmodellünket ki kell bővítenünk egy harmadik tényezővel, figyelembe véve a természettudományok egy olyan lényeges vonását, amely legalább olyan fontos, mint tartalmuk és belső logikájuk. (Természetesen valamiféle egységről lévén szó, ezek a tényezők nem függetlenek egymástól, amint erre már utaltunk is.) Nevezetesen a természettudományok módszertanáról van szó, amely sajátos megfigyelési módszereket, következtetési eljárásokat, adatkezelési módokat tartalmaz: hogyan lehet egy jelenséget, folyamatot leírni, a jellemzőit megállapítani, ezek között összefüggéseket keresni, találni, ezekből következtetéseket levonni, általánosítani, hipotézist alkotni, ezt ellenőrizni stb. Mindezen eljárások megismerése, elsajátítása, gyakorlása során olyan képességek fejleszthetők, amelyek az élet minden területén hasznosak lehetnek.

Ha „felszabadulunk” az elméletalkotás és az ebből eredő ismeretanyag-válogatás kényszere alól, akkor ez utóbbiakat helyettesíthetik azok lehető legtágabban értelmezett szempontok, amelyek a mindennapi életben való eligazodást szolgálják. Ezek alatt nemcsak a bennünket körülvevő természeti jelenségeket értjük, hanem a technikai eszközeink működési alapelveit és az energiagazdálkodási, környezetvédelmi és egyéb tudományos, illetve áltudományos kérdésekben a médiából ránk zúduló információzuhatagot is.

A továbbiakban nézzük meg, hogy az így vázolt műveltségkép egyes elemeit mire és hogyan lehet használni az immár kétszintű érettségi vizsgán.

Ismeretek

Középszint: olyan tények, adatok, amelyek feltétlenül szükségesek a mindennapi életben való eligazodáshoz, akkor is, ha mélyebb magyarázatot, elméleti megalapozást nem tudunk adni; azok az ismeretek, amelyek – a fenti értelemben vett gyakorlati hasznukon túl – alkalmasak a módszerek megismeréséhez, elsajátításához.

Emelt szint: olyan ismeretek, amelyek szükségesek lehetnek az elméletalkotás, a struktúraképzés „felvillantásához”, későbbi megalapozhatóságához.

Módszerek

Középszint: kellő kritikai érzék kialakulása az olyan típusú állítások megítélésében, mint például a következő: „az X arckrém használata következtében a bőr feszessége 37,5%-kal nő.”

Emelt szint: a módszerek mint a tudomány megismerési módszereinek megismerése; összefüggések, kapcsolatok kiderítése; hipotézisek ellenőrzése.

Struktúra

Középszint: egyszerű modellek használata, amelyek analógiája megtalálható számos más területen is; az ellentmondás-mentesség mint érték.

Emelt szint: képesség kialakítása nagyobb területek áttekintésére, rendszerezésére.

Látható, hogy ebben a felfogásban az is viszonylagos, hogy egy adott elem melyik összetevőhöz tartozik, különösen a két szint vonatkozásában.

Ha azt akarjuk, hogy a vizsga mint mérés összhangban legyen ezzel a műveltségképpel, akkor ezt meg kell jeleníteni a vizsgamodellben is. Erre lehetőség van mind az ismeretjellegű, mind a képességjellegű követelmények tartalmában, a követelményrendszer struktúrájában, az egyes feladatokban, a feladatsorok tartalmi és értékelési arányaiban és az értékelési szempontokban. Mindez természetesen értelmeződik a két szint közötti különbségben is.

Az elmondottakat legegyszerűbb konkrét feladatokon szemléltetni, annál is inkább, mivel a vizsgázók számára is végső soron így jelennek meg. Nézzünk meg első példaként egy (majdnem) azonos ismeretanyaghoz kötődő közép-, illetve emelt szintű fizikafeladatot.

Az autórádió csak akkor használható, ha az antenna a karosszérián kívül van. A mobiltelefont e nélkül is használhatjuk az autóban. Mi ennek az oka?

A A mobiltelefon-hálózatok átjátszóállomásai sokkal nagyobb „térerővel” sugároznak, mint a rádióműsort sugárzó adók.

B A rádióadók által használt elektromágneses hullámokat az autó fémkarosszériája leárnyékolja, míg a mobiltelefon-hálózatok által használt sokkal nagyobb frekvenciájú sugárzást nem.

C A mobiltelefon nem elektromágneses hullámokkal működik, így ezt a karosszéria nem árnyékolja le.

Az elektromágneses hullámok

Válassza ki és nevezze meg az elektromágneses spektrum egy hullámhossz- tartományát (a látható fény kivételével), és jellemezze! Az ismertetés során térjen ki arra, hogyan keletkezik vagy hogyan hozható létre a kiválasztott elektromágneses hullám, és melyek a legfontosabb tulajdonságai! Egy-két példával mutassa be, mi a jelentősége vagy melyek a legjellemzőbb alkalmazási területei! A kifejtés közben nevezzen meg néhány tudóst, akinek kiemelkedő szerepe volt az elektromágneses hullámok felfedezésében, tulajdonságainak megismerésében!

A középszintű feladat esetében elég a lehetséges magyarázatot kiválasztani anélkül, hogy a vizsgázónak bármiféle mélyebb ismerettel kellene rendelkeznie arról, hogy a különböző elektromágneses hullámok a különböző anyagokkal eltérő módon lépnek kölcsönhatásba és miért. Ezzel szemben az emelt szintű feladatban a vizsgázónak össze kell szednie a kitűzött témával kapcsolatos ismereteit, ezeket valamilyen logikus felépítésben el kell helyeznie, amelyben nyilvánvalóan – igaz, hogy csak egy viszonylag szűk témakörben – szerepet játszik az is, amit a tudomány belső logikájának neveztünk; továbbá állításait, ha mással nem is, de tapasztalati tényekkel alá is kell támasztania.

A következő középszintű feladat a földrajz próbaérettségin szerepelt, bár első pillantásra akár fizikafeladatnak is tűnhet.

Figyelje meg a földgömb ábráját, és válaszoljon a kérdésekre!

Az „A” ponthoz viszonyítva

a) Melyik (betűvel jelölt) pontban delelt 6 órával korábban a Nap? .................
b) Hol fog 8 óra múlva delelni? .................
c) Melyik pontban van éjfél? .................
d) Hol delel 2 óra múlva a Nap? .................
e) Melyik pont helyi ideje lesz azonos az „A” pontéval? .................

A feladat egy, a mindennapi életből is jól ismert jelenségnek (a Föld különböző helyein más és más a helyi idő) az ábrából nyerhető információk alapján történő magyarázatát várja el a vizsgázótól. Pontosabban, a feladat nem kívánja mérni, hogyan jut el a vizsgázó a válaszhoz: valamilyen szemléleti kép alapján, netán trigonometriai meggondolások alapján, esetleg tényszerűen ismeri az időzónák és a földrajzi hosszúság kapcsolatát.

Hasonló jellegű a következő feladat is: nem az a kérdés, hogy a válaszhoz szükséges ismeretek milyen struktúrát alkotnak a vizsgázó fejében, hanem az, hogy ennek a struktúrának az alapján le tudja-e vonni a megfelelő következtetést, el tud-e jutni a helyes felismeréshez.

Energiatermelés

a) Ismerje fel, hogy az energiatermelés mely módjait ábrázolják a képek!

1. 2.
...........................erőmű ...........................erőmű
3. 4.
...........................erőmű ...........................erőmű
5.  
 
...........................erőmű  

A fenti példák talán azt is illusztrálták, hogy az igényesség és a magas színvonal az iskolában nem feltétlenül szinonimája a szaktudományosságnak.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.