2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Lezárt kutatások, projektek >> Erőszakmentes iskola

Programcsomag2

Programcsomag

„Az iskolai ellentétek feloldására – gyermekeinkért”

misszió teljesítésére
 

Az utóbbi időben számtalan, a laikus és a szakmai közvéleményt egyaránt megdöbbentő eseménnyel kellett szembesülnünk: az iskolában jelen lévő erőszak megannyi, a korábbinál súlyosabb megnyilvánulásaival. S bár a gyermekeket ért erőszak – sajnálatos módon – korábban szinte része volt a nevelésnek és az oktatásnak[2], a pedagógiai progresszió mindent megtett azért, hogy ezen változtasson, s a tapasztalatok azt mutatták: sikerrel. Az erőszakos folyamatok mostanában tapasztalható felerősödését sokan azzal próbálják magyarázni, hogy az agresszivitás valamilyen szinten a mai társadalom egészében jelen van, s az iskola csak – a társadalom részeként – mintegy leképezi azt.

 A felelősségteljes nevelő- és oktatómunka azonban ezt az érvelést nem fogad(hat)ja el! Meg kell találnia tehát azokat az eszközöket, amik segítségével az iskola túl tud lépni ezeken a problémákon, s biztosítani képes a gyermekek számára az eredményes tanuláshoz, az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges nyugodt légkört, a pedagógusok számára pedig mindennek a megteremtéséhez a megfelelő szakmai eszközöket és feltételeket is. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet ehhez a misszióhoz kívánt hozzájárulni – és a jövőben is ezt tervezi – azokkal a programjaival, melyek a pedagógiai kutatás és fejlesztés eszközeivel bizonyítják: igenis vannak olyan módszerek, amikkel eredményesen fel lehet lépni a nemkívánatos jelenségekkel szemben; vannak olyan lehetőségek, amik egyaránt segíthetik az oktatási folyamat minden szereplőjét – tanulót, pedagógust, szülőt – az intézmény működéséhez megkívánt harmónia elérésében. A programok négy irányból közelítve próbálják feloldani az iskolai ellentéteket: kiindulásként a jó gyakorlatokat begyűjtve és népszerűsítve előkészítjük az egészségnevelő programot; a konfliktuskezelést, valamint az alternatív vitarendezés és resztoratív eljárások népszerűsítését, illetve a demokratikus állampolgárrá nevelés gyakorlatát segítő szemléletformálást.

 E törekvések egyik első lépéseként az intézet a tavalyi – 2008-as – év során az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából sokoldalú programot dolgozott ki az iskolai biztonság elérése érdekében, és pályázat útján szólította meg az intézményeket, hogy osszák meg szakmával – és egymással – a téma kapcsán már eddig is hasznosnak bizonyuló tapasztalataikat. Az e célból meghirdetett „Biztonságos Iskoláért – A nevelési-oktatási intézmények jó gyakorlatai az intézményekben előforduló erőszak megelőzésében és kezelésében” pályázatra a megadott határidőig száznál is több munka érkezett; hasznosítható szakmai eredményeket pedig nemcsak a 24 nyertes pályázat kínált. Ezért a 2009-es esztendőben is folytatódik a „Biztonságos iskoláért” program eredményeinek regionális szintű rendezvényeken történő feldolgozása, a jó gyakorlatok szakmai-módszertani kultúrába való beépítésének szándékával.
 
Az iskolai biztonság megteremtését azonban az OFI nemcsak a pályázat kiírásával és a beérkezett munkák népszerűsítésével, hanem a konferenciákra meghívott szakemberek révén is segíti; így – például – a decemberi díjkiosztó rendezvényen Szüdi János szakállamtitkár és Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman is arra hívta fel a figyelmet: a pedagógiai eszközök mellett a jogi szabályozás is kínál lehetőségeket az iskolai erőszak megfékezésére. Míg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője a nemzetközi tapasztalatok alapján sikeresnek bizonyult programokat ismertetett – többek között az óvodás- és kisiskoláskori szemléletformálás, valamint az önkéntes munka és a kortársi segítség megannyi formáját. (Az óvodások szemléletformálásának eredményei egyébként jól nyomon követhetők a korosztályuk számára az OFI által kiírt rajz-pályázat sikerein is.) A nemzetközi tapasztalatok értékeire pedig az OFI honlapjára feltett beszámolók elolvasása nyomán figyelhetnek fel az érdeklődők.
 
Az igazán biztonságos iskola természetesen nem csupán erőszakmentes környezetet biztosít a benne lévőknek. Ennél sokkal többet jelent: lehetőséget ad ugyanis arra, hogy a közös munka résztvevőinek egészséges személyisége képessé tegye őket az együttműködés során elkerülhetetlenül felmerülő konfliktushelyzetek agressziót nem eredményező feloldására. Az egészséges személyiség – diák is, tanár is – olyan életszemlélettel jellemezhető, amely mindent a megfelelő módon értelmez; így azzal is tisztában van, hogy a konfliktus nem csak ártalmas feszültséget gerjeszthet, hanem természetes része a jól működő közösségeknek, és fontos eleme a fejlődési folyamatnak is. Nem mindegy azonban, hogy az érintettek miként reagálnak ezekre a történésekre! Ezért tervezi az intézet a továbbiakban egyrészt az iskolákban különféle mentálhigiénés programok indítását is, másrészt pedig a konfliktusok eredményes feloldását segítő módszerek, egyebek között az alternatív vitarendezés gyakorlatának népszerűsítését is.
 
Az előbbiekhez természetesen nélkülözhetetlen az oktatómunkát segítő szakemberek – elsősorban az iskolapszichológus, a családgondozó vagy a gyermekvédelmi és pályaválasztási felelősök – közreműködése; a velük való együttműködés megvalósításához a fenntartótól kapott anyagi segítségre is szükség van. Az egészséges életmódra nevelés azonban nem lehet hatékony a pedagógusok személyes közreműködése nélkül; ez alatt részben az e célból – intézetünk irányításával is – kidolgozott speciális programok alkalmazását, részben pedig a személyes példaadás – tanulható és tanítható – erejét értjük.

A konfliktuskezelésben általunk is népszerűsíteni kívánt módszer az alternatív vitarendezés sem ismeretlen a hazai közvélemény előtt; 1996 óta már Magyarországon is működik a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, mely számtalan eredményes példáját adta a munkaügyi konfliktusok békés megoldásának, az ellentétes érdekű partnerek közötti kulturált vitarendezésnek. E sikerek nyomán 2004. január 1-jei hatállyal megkezdte munkáját az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat is, melyet az Oktatási Minisztérium hozott létre azzal a céllal, hogy az oktatás szereplői számára is elérhetővé tegyen olyan korszerű vitarendezési eljárásokat, melyek jó esélyt adnak az iskolai élet szereplői közti viták hatékony, szakszerű, költségmentes megoldására. (2006 óta az OKSZ az OFI keretei között végzi munkáját.) Nem meglepő, hogy az oktatás világában mostanában tapasztalható feszültségek még inkább ráirányították a figyelmet az OKSZ tevékenységének fontosságára, ezért a szolgálat az elkövetkező három évre új konfliktuskezelő programot dolgozott ki és ajánlott fel hasznosításra a szakma számára „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába[3] címmel. A programot egyelőre három régióra terjesztik ki; vagyis a Dél-Alföld, Dél-Dunántúl. Észak-Magyarország területén szakképzést is folytató intézmények diákjai, pedagógusai, intézményvezetői és –fenntartói, valamint szülői szervezetei kapják meg a lehetőséget arra, hogy maguk is elsajátíthassák a gyakorlatban jól alkalmazható konfliktusmegoldó eljárások tudnivalóit. (E program egyik legnagyobb újdonsága az, hogy a szülőket is bevonja a vitarendezés szereplői között végzett konfliktus-feloldási folyamatba; hiszen – köztudott – számtalan tanuló és tanár, iskola közötti feszültség mögött közvetlenül vagy közvetetten ott találhatók az intézmény értékrendjét valamiért kétségbevonó, netán azzal szembenálló szülők; a velük való együttműködés nélkül tehát aligha iktathatók ki ezek a feszültségek.)

A program elsődleges szolgáltatásaként az oktatásügyi vitában álló felek számára nyújt közvetítői szolgáltatást speciálisan képzett és több éves tapasztalattal rendelkező közvetítők bevonásával. Emellett a bekapcsolódó oktatási intézmények pedagógusaival megismertetik és el is sajátíttatják a konfliktuskezelési technikákat olyan szinten, hogy képesek legyenek napi munkájuk során a konfliktusos helyzetekben ezeket nemcsak alkalmazni, hanem tovább is adni. A hosszú távú cél e tapasztalatok alapján a fenti szolgáltatásokat kiterjeszteni az ország további régióira és az oktatás egyéb típusú intézményei számára is, valamint elkészíteni egy folyamatosan frissített közvetítői névjegyzéket, amelynek tagjai megfelelő – az oktatásügyi mediáció terén is elvárt – képzettséggel, tapasztalatokkal és referenciákkal rendelkeznek. Intézetünk az elmúlt hetekben már ki is alakította a program működtetésének szervezeti egységeit, megtervezte a szakmai és gazdálkodási irányítás személyi feltételeit, az eszközök használatának módszertanát, és a három régióközpontban, Pécsett, Szegeden és Miskolcon az OFI-pontokhoz szorosan kapcsolódva az intézet „kihelyezett” részlegei közvetlenül is irányítják a munkálatokat.

 Az iskolai élet feszültségei azonban – szerencsére – nem mindig igénylik külső személy beavatkozását; többségükben ugyanis ott helyben megoldhatóak. Ehhez azonban az kell, hogy a szereplők – tanárok és diákok egyaránt – ismerjék azokat a különféle konfliktusmegoldó technikákat, amik a résztvevők személyisége és a konfliktus természete szempontjából hatékonyak lehetnek. Mivel azonban a tanárképzés mai gyakorlata még mindig nem szentel elég figyelmet a jövő pedagógusainak ilyen jellegű felkészítésére, ezeket a feladatokat a továbbképzés lehetőségei során kell megoldani. Szerencsére a pedagógiai és pszichológiai szakma ehhez már óriási tapasztalati anyagot gyűjtött össze, ami az OFI számára rendelkezésre álló alkalmakon, fórumokon is haszonnal alkalmazható. Különösen fontos azt megemlíteni, hogy intézetünk régebbi és újabb kiadványai között megtalálhatóak az e célból is jól használható kötetek.[4]
 
Az iskolai élet – mint már jeleztük – kétségtelenül bizonyos értelemben „leképezi” a mindenkori társadalom működését. Ennélfogva alkalmas terepet kínál azoknak a társadalmi szerepeknek a begyakorlására is, amik – majdani felnőttként – a tanulókra várnak. E szerepek között is az egyik legfontosabb az aktív állampolgárságra való nevelés, a szűkebb és tágabb környezet életében való tudatos és alkotó részvétel képességének iskolai megalapozása. (E misszió része az emberi jogok ismeretére és a demokráciára való nevelés is.) S bár ezek a kérdések a Nemzeti Alaptantervben is helyet kaptak, az a tapasztalat, hogy még az érettségiig eljutott tanulók e téren megszerzett ismeretei is rendkívül hézagosak. Főleg a gyakorlati tapasztalatok továbbhasznosítható élményei hiányoznak; azok az eszközök és módszerek, amik adott helyzetben rutinszerűen mindenkinek a „kezére állnak”. Intézetünk e téren is a nevelési gyakorlat segítségére törekszik; 2008 februárjában egy – döntéshozók és gyakorló szakemberek részvételével lezajlott – kerekasztal-beszélgetésen már körvonalazódtak az itt igénybe vehető „jó gyakorlatok” jellemzői. Mivel pedig az érdemi munka az egyes intézmények falain belül folyik, néhány hónap múlva – 2008 szeptemberében – ismét asztalhoz ülhettek azon iskolák képviselői, akik közreműködtek abban, az OFI által irányított kutatási projektben, amely a szakképzés résztvevőinek állampolgársági ismereteit mérte fel. A kutatás célja az volt, hogy alapul szolgáljon a későbbi tanártovábbképzés és tananyagfejlesztés tartalmának gazdagításához is.[5] A munka során a gyakorlatban is kipróbált újítások kedvező fogadtatása alapján minden esély megvan arra, hogy a további fejlesztéseink nyomán valódi eurokonform szemléletű tananyag kerüljön az intézmények oktatói és tanulói kezébe.
 
Meggyőződésünk: e négy program mindegyike minden bizonnyal külön-külön is sokat tesz az iskolákon belüli ellentétek megelőzéséért, csökkentéséért, negatív hatásainak kivédéséért. Így együtt viszont, a problémák következetes, többoldalú megközelítése révén, a megoldásokat nem kívülről adva a pedagógusok kezébe, hanem az ő személyes-szakmai minőségük támogatása révén, hozzájárulhatnak az iskolai élet biztonságosabbá, tartalmasabbá és gazdagabbá tételéhez.


[1] Ld. pl. Eva L. Feindler – Jill H. Rathus – Laura Beth Silver: Assessment of Family Violence. A Handbook for Reasearchers and Practiciners. 2002. American Psychological Association-

[2] Ld. Neveléstörténet – Szöveggyűjtemény. Szerkesztette Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla. Osiris tankönyvek 2003.

  [3] A mediáció (közvetítés) olyan alternatív konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja, a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján, a vitában nem érintett, harmadik személy (közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó megállapodás létrehozása. A közvetítő a folyamat gazdája, szakértője, a tartalmi döntés a felek kezében marad. A resztoratív (helyreállító) vitarendezés olyan alternatív vitarendezési eljárás erőszakos és normasértő cselekmények rendezésére, ahol a két fél nem egyenrangú (egyikük a „sérelmet elszenvedő”, másikuk a „sérelmet okozó”), és a köztük lévő konfliktus rendezése céljából egy harmadik, független fél (facilitátor) kerül bevonásra.

Mindkét eljárás esetében a részvétel önkéntes, és a felek teljes titoktartásra számíthatnak a közvetítő részéről.

  [4] Ld. például – egyebek között –„Eredményes iskola – Adatok és esetek”; Országos Közoktatási Intézet 2006 vagy „Veszélyes iskola”; Educatio 2008 – ősz; Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.
 

[5] Ld. „Útkeresés és továbbadás az aktív állampolgárságra képzés folyamatában”; OFI 2008. Projektvezető: Németh Balázs.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.