2017. december 18., hétfő , Auguszta

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  MAG  OFI  SDT  Vizsgacentrum  adaptív  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  kompetencia  konferencia  oktatás  pályázat  rendezvény  tanulásszervezés  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Hírek és aktualitások

Tanulmányút Auschwitzba

2014. június 13.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) a Holokauszt Emlékközponttal (HDKE) együttműködve – az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatásával – a holokauszt oktatásával és az arról való megemlékezéssel kapcsolatban meghirdette az „Emlékezni és emlékeztetni” c. pályázatot. Ennek keretében hét iskola diákjai és tanáraik vehettek részt április 10. és 13. között az Auschwitzba és Krakkóba szervezett tanulmányúton.

ivanedit_2.0Négy napot töltöttünk Krakkóban a Holokauszt Emlékközpont, az OFI és az EMMI jóvoltából. Rajtunk kívül még hat másik iskolából jöttek tanulók. Jó csapat jött össze. Meglátogattuk az auschwitzi haláltábort. Falai között sétálva még mindig érezni lehet a sok kínt és szenvedést, amit átéltek a halálra ítélt zsidó emberek. Megrázó, de egyben nagy élmény volt. Birkenauban megemlékeztünk az emlékműnél. Jártunk a filmből már jól ismert Schindler gyárban. Oskar Schindler, aki a náci párt tagja volt, saját vagyonát feláldozva több mint 1100 zsidó életét mentette meg. Ezért később Izraelben az Igazak díjával jutalmazták. Krakkó belvárosában is sétáltunk. Gyönyörű, ódon hangulatú épületeket láttunk. A szállodánk hangulatos volt. Az ételek finomak voltak. A négy nap alatt nagyon elfáradtunk, sokat sétáltunk, de sok–sok élménnyel tértünk haza.


Csirke Luca Kata

Jálics Ernő Iskola, Kadarkút


A lap alján megtekinthető az iskola diákjai által készített videónapló az útról.


***


2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezünk.

1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. Több mint 400.000 zsidót zártak gyűjtőtáborokba, majd hurcoltak el Magyarországról Auschwitz-Birkenauba. Később a nemzetiszocialista rendszer más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni, így a romákat, a fogyatékkal élőket, a homoszexuálisokat és a német rendszer politikai ellenségeit.

Auschwitz, bár sok száz kilométerre van hazánktól, mégis a magyar történelem része. Ez a haláltábor honfitársaink embertelen gyötrelmeinek, megaláztatásainak és halálának helyszíne volt.

A magyarországi zsidókat Kassán keresztül, vagonokban szállították szörnyű higiéniai körülmények közt, étlen-szomjan, akár 3-4 napon át. Jó néhányan már útközben meghaltak. A szállított zsidók mintegy egyharmadát minősítették munkaképesnek, a többieket megérkezésük után elgázosították, majd krematóriumokban égették el. A 15 év alatti és 60 év feletti zsidókat azonnal megölték Birkenauban. A munkaképes zsidók – nagyrészt férfiak – maximum 3-5 hónapig élték túl az embertelen körülményeket és az állandó munkát Auschwitzban. Megszökni szinte lehetetlen volt, ugyanis a tábort drótkerítés vette körül, melybe áramot vezettek.

„A Holokauszt a század botránya” – írja Pilinszky János, magyar katolikus költő. 2014. április 16-án emlékeztünk a magyar Holokauszt 70. évfordulójára. Erre megemlékezvén, az OFI 2014 februárjában pályázatot írt ki „Emlékezni és emlékeztetni” címen. Az országból 7 pályázatot díjaztak, mely közül az egyiket a Debreceni Ady Endre Gimnázium 12.D-s osztálya nyert. A nyeremény egy négynapos tanulmányi kirándulás volt. Megtekinthettük Auschwitz-Birkenau táborokat, illetve Krakkó zsidónegyedét és a Schindler-gyárat. Ezáltal reális képet kaptunk arról, hogy mi is történt 1944-45-ben Lengyelországban.

Megdöbbentő volt látni az Auschwitzban berendezett múzeumot, a deportált zsidó emberek elkobzott használati tárgyait, lenyírt hajait, bőröndjeit és a képeket, ahogy édesanyákat erőszakkal választanak el gyermekeiktől. Láttuk a gázkamrát, ahová 50-70 négyzetméterre 3000 embert tereltek be, úgy, hogy nem tudták, mi vár rájuk. Felfoghatatlan, hogy velünk egyidős, 17-18 éves gyermekeket halálra dolgoztattak és éheztettek. Több teremben láthattunk az Auschwitz-Albumból képeket, melyből tisztább képet kaptunk az akkori tábori életből.

A következő helyszín Birkenau volt. A tábor területén egy emlékművet állítottak minden ott elhunyt nemzetiség emlékére, a saját anyanyelvén. Az emlékmű megkoszorúzása után az 5 krematóriumot tekintettük meg, melyek nagy részét az orosz felszabadítás előtt a német SS katonák robbantottak fel, hogy megsemmisítsék a bizonyítékokat.

Ezután megmutatták hol zuhanyoztatták őket, hol főzték ki a ruháikat, és hogy milyen is volt egy barakk. A barakkokban éltek, aludtak, amikor éppen nem dolgoztak. Megdöbbentő emberi körülmények közt tartották őket, és aki ellenszegült, azt azonnal megkínozták, majd megölték. Így éltek és tűrtek ők 1945 tavaszáig, amíg az orosz haderők fel nem szabadították a koncentrációs táborokban életben maradt zsidókat. Ma számos városban találhatók emlékművek, melyek méltó emléket állítanak az Auschwitzban elhunytaknak.

Kertész Imre, Nobel díjas író szavaival búcsúzom, aki szintén részese volt ezen borzalmaknak.

A Holokauszt keresztény kultúrkörben esett meg,
s így a metafizikai szellem számára kiverhetetlen.

 

Most pedig egy perces néma csönddel emlékezzünk az elhunyt áldozatokra!

Adyák Színpad 12.

Debreceni Ady Endre Gimnázium


***


A Szegedi Kőrösy József Gazdasági Szakképző Iskola 9. osztályos tanulóival vettünk részt ezen a tanulmányi kiránduláson, amely – és ezt a tanulók nevében is kijelenthetem – egy meghatározó élmény volt számunkra. A saját szemünkkel látni a nyomait, amiről eddig csak könyvekben olvastunk és dokumentumfilmeken láttunk, lehetővé tette, hogy jobban megérhessük, mi és miért is történt 70 évvel ezelőtt.

Az ünnepélyes díjátadót követően útra keltünk Krakkó felé. Az utazás egyhangú óráit megtörte a vezetőnk, Pécsi Tibor – akinek ezúton is köszönjük a munkáját – rövid történeti összefoglalója a lengyel-magyar kapcsolatokról, a zsidók történetéről, valamint a holokausztról, amivel egy kicsit ráhangolódhattunk a második napi auschwitzi és birkenaui táborokban látottakra.

Az auschwitzi táborban kialakított múzeum kiállítási anyaga rendkívül mély benyomást tett mindannyiunkra. Különösen a cipőknél látott szegedi papucs volt az, ami nekünk, szegedieknek talán még inkább hozzájárult, hogy átérezzük az oda deportáltak tragédiáját. A hatalmas mennyiségű levágott haj, annak felhasználása textilként, a bőröndök halmai, a személyes használatú tárgyak, a gyermekjátékok és -ruhák, a képek a tábor működésének életéből: nagyon nyomasztó érzést hagytak bennünk. Ezután látogattunk el Birkenauba, aminek a méretei voltak igazán megdöbbentőek. Végeláthatatlan sorokban a volt barakkokat jelző kémények, hosszan elnyúló vasúti sín, amin a vonatok érkeztek a halálra szántak tömegeivel. A szauna épülete, amely a beérkezők fertőtlenítésére, a járványok megelőzésére szolgált, félelmetes német precizitásról árulkodott, nem is beszélve a gázkamrák és krematóriumok teljesítőképességéről...

A táborok megtekintése után, ahogy felszálltak a buszra a gyerekek, mindannyian gondolataikba merülve, mosoly nélkül az arcukon, tele MIÉRT?-ekkel ültek, így nagyon jó ötletnek bizonyult egy kis szabad program Krakkóban, mielőtt a szállodába visszatértünk volna; kicsit oldotta azt a nyomasztó érzést, amit táborokban látottak és hallottak hagytak bennünk.

A következő nap krakkói városnézéssel, a volt Schindler-gyárban kialakított múzeum meglátogatásával telt, amit nagyon élveztünk, különösen, hogy Krakkóban sétálni – különösen estefelé, amikor megindult a városban az élet – kicsit olyan volt, mintha Szegeden lennénk, csak nagyobb a város.

Vasárnap indultunk haza, útközben még volt lehetőségünk bevásárolni, és legtöbbünk indokolatlan mennyiségű lengyel csokival a táskánkban, rengeteg feldolgozandó élménnyel a fejünkben és szívünkben érkeztünk meg délután Budapestre. Mindannyian örültünk, hogy újra magyar föld van a talpunk alatt, de abban egyetértettünk, hogy Krakkóba még egyszer el kell mennünk. Elvégre visszaintegetett a Mária-templom tornyából a trombitás is...

Nagy Ildikó tanárnő

Szegedi Kőrösy József Gazdasági Szakképző Iskola


***


tancmuveszetisek_1_2.0Az „Emlékezni és emlékeztetni” c. pályázaton nyerve 2014. április 10-én a Magyar Táncművészeti Főiskoláról 11-en indultunk Lengyelországba. A pályázat témája a Holokauszt volt, melynek emléknapjához egyre csak közeledtünk. E külföldi programba beletartozott Auschwitz, Auschwitz-Birkenau, Schindler-gyár, Krakkó óvárosának és zsidó negyedének felkutatása, megismerése. Auschwitz és Auschwitz-Birkenau hatalmas, megrázó és ismeretterjesztő múzeummá, történelmi emlékhellyé átalakított terület. Szerintem nem kell megemlítenem, hogy milyen szörnyű koncentrációs tábor volt ez a kettő a második világháború idején. tancmuveszetisek_2Krakkó óvárosa gyönyörű és jól karban tartott városrész ma is. A Schindler-gyár – ami ma már múzeum – ismeretterjesztő és interaktív volt. A gyári túra végén megkóstolhattuk a korabeli receptek alapján elkészített jellegzetes ételeket, italokat. Például: gyógynövényteákat, malátakávét és céklasüteményt. A hosszú nap után háromfogásos vacsora várta az éhes csapatot. A buszozásokon Pécsi Tibor tartott nekünk részletes, komoly, olykor kissé humoros előadást példákkal illusztrálva. Rengeteget tanultunk. Köszönjük szépen az OFI-nak és legfőképpen Tibornak, hogy segítettek megvalósítani Nekünk ezt a nagyszerű és izgalmakkal teli utat.

Magyar Táncművészeti Főiskola Nádasi Ferenc Gimnáziumának csapata


***


Minden ott kezdődött, hogy írtunk egy pályázatot Nagy Márta tanárnőnkkel. Az „Emlékezni és emlékeztetni” pályázat keretében a Holokauszt Emlékévhez kapcsolódó iskolai programjainkat foglaltuk össze. Ekkor még álmunkban sem gondoltuk, hogy mi is a nyerő iskolák közt leszünk majd és elutazhatunk Lengyelországba. De amikor megkaptuk a levelet, hogy nyertünk, hihetetlenül örültünk.

Az indulás előtti nap estéjén már alig tudtunk elaludni, annyira izgultunk a várakozástól. A 6 órási vonattal utaztunk. Budapestre. Itt a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban kiosztották a díjakat az „Emlékezni és emlékeztetni” és „A tudás felelőssége” pályázatok keretében. Büszkék és boldogok voltunk, hogy iskolánk két díjat is nyert. Az ünnepélyes díjátadó után megérkeztek értünk a buszok.

Az utazás hosszú volt ugyan, de ezt kompenzálta az, hogy gyönyörű helyeket láthattunk. Szlovákiában éppen akkor álltunk meg, mikor egy kicsit esett a hó, miközben itthon 20 fok volt. Szállásunkra megérkezve (Podgórze) elfoglaltuk a szobáinkat, megvacsoráztunk, kicsit neteztünk, aztán lefeküdtünk aludni, mert nagyon fárasztó nap állt mögöttünk.

Másnap reggel elindultunk Auschwitzba. Először az Auschwitz I. tábort néztük meg. Idegenvezetőnk, Pál Gergő már a buszon is sokat mesélt a vészkorszak történéseiről. Egy filmet is megnéztünk, A felolvasót, mely ehhez a témához kapcsolódott. Sokat olvastunk és tanultunk is erről a borzalmas helyről, mégsem tudtuk elképzelni, milyen is lehetett itt élni vagy meghalni. Az ott látottak minden képzeletet felülmúltak. Nekem a legmegrázóbb helyszínek nem is a kivégzőfal, a szögesdrótok, vagy a krematórium voltak, hanem azok a termek, ahol a kisgyerekek cipőit, játékait, vagy a művégtagokat lehetett megtekinteni. A felhalmozott cipők, kofferek, fésűk, edények éppen csak érzékeltetni próbálták, hány ember végezte itt – a legembertelenebb körülmények között, a legpokolibb szenvedésekkel. És miért is? Nincs válasz.

Szörnyű dolgoknak lehettünk szemtanúi, de ami talán még jobban megérintett minket, az az Auschwitz II. Birkenau-i tábor volt. Sosem volt még ennél megrázóbb élményben részünk. A magyar emlékműnél egy diáktársunk elszavalta Radnóti Miklós Hetedik eclogáját, mi pedig elhelyeztük az otthonról hozott koszorút és az emlékezés kavicsait. Ott, az auschwitz-birkenaui kietlen földön, a hajdani barakkok helyén állva ezek a sorok különleges értelmet nyertek. Megkoszorúztuk az emlékművet és arra gondoltunk, mi lehetett itt 70 éve – és ez borzalmas érzés volt. Ezekkel a nyomasztó gondolatokkal indultunk vissza a városba. Hogy mégse ilyen szomorúan záruljon a nap, kaptunk Krakkó belvárosában egy szabad órácskát.

A harmadik napon Krakkó óvárosát és a zsidónegyedet – Kazimiers-néztük meg idegenvezetéssel. Ilyen gyönyörű várost nem minden nap láthatunk. Az idegenvezető hölgy lengyel volt, de nagyon szépen tudott magyarul beszélni. Később egy kávé mellett megkérdeztük, hogy tanult meg egy ilyen nehéz nyelvet. Kiderült, hogy soha nem tanulta, csak a nagymamája magyar volt és tőle tanult meg ilyen jól beszélni a mi nyelvünkön is. Az óvárosból elsétáltunk a Schindler gyárba. Ebben a hatalmas labirintusban egy idős hölgy német idegenvezetésével értesültünk arról, hogyan változott meg Oscar Schindler birodalmi német iparmágnás gondolkodása, hogyan kezdett el zsidókat menteni, hogyan áldozta fel a vagyonát, hogy minél több embernek az életét megvehesse. Izgalmas kiállítás volt, sok-sok tárgyi emléket és képet, filmrészletet láthattunk a két órás múzeumlátogatás alatt. Mikor itt is végeztünk, szabad program következett a belvárosban. Utolsó este még a szállásra érkezés után összeültünk páran beszélgetni a szobánkban.

Másnap reggel 9-kor indultunk haza és Pécsre este 11-kor érkeztünk meg. Bár sokat kellett utazni, mégis megérte, mert ez egy olyan program volt, ami lehet, hogy többet nem adódik meg nekünk. Nagyon jól éreztük magunkat, igazán felejthetetlen élmény volt. Úgy gondoljuk, hogy ezt a helyszínt egyszer mindenkinek látni kell.

Köszönjük a lehetőséget.

Maróti Réka és Volecz Evelin

Széchenyi István Gimnázium, Pécs


***


Szeretnénk köszönetet mondani az OFI által szervezett lengyelországi utazásunkért! A négy nap után mindannyian sok új élménnyel és emlékkel tértünk haza. Ebben a levélben kiemelnénk párat ezek közül.

kalocsai_gimiKis csapatunk egyik tagja sem járt még Auschwitzban és Birkenauban. Látni azokat a helyeket, ahol ennyi ember – köztük sok magyar is – vesztette életét, megrázó és elgondolkodtató. Ezek után a Holokauszt-napi emlékműsorunkat is teljesen más érzéssel, több átéléssel adtuk elő. Idegenvezetőnk segítségével az események mögött álló történelmi folyamatokat is jobban megismertük, ez később a Schindler Múzeumban folytatódott. Az ott és Auschwitzban kiállított emléktárgyak mennyisége látványosan szemlélteti, mennyien haltak meg értelmetlenül.

Kirándulásunknak volt egy vidámabb oldala is: Krakkó felfedezése. Az óváros szép, a hozzá kapcsolódó legendák és történetek pedig érdekesek. Amit az idegenvezetésen nem láttunk, azt a későbbi szabad program során megnézhettük. Örömet okozott, hogy megismerhettünk egy másik országot és az ott élőket.

Bár az első és utolsó nap utazással telt, ekkor sem unatkoztunk. A buszon a témához kapcsolódó filmeket néztünk, megismerkedtünk a máshonnan érkező kortársainkkal, új ismerősöket, barátokat szereztünk.

Kettős érzésekkel tértünk haza az ott látottak miatt, de számunkra fantasztikus élmény volt ez a négy nap.

Köszönettel,

dr. Magóné Tóth Gyöngyi
és a Kalocsai Szent István Gimnázium diákjai


DSC_0416
Képgaléria
 


A kadarkúti Jálics Ernő Iskola diákjai által készített videónapló

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.